Pesti Napló

Teher alatt…

A világháború idején sem maradtak el a botrányos, de legalábbis feltűnést keltő események vidéken, amelyekről aztán a budapesti lapok is beszámoltak. 1917 áprilisában Balla Jenő nyíregyházi polgármester került fókuszba, akit előbb a megye alispánja felfüggesztett állásából, majd, miután hűdéses elmezavarral diagnosztizálták, egy budapesti szanatóriumba vitték. Ez a betegség agyvelőgyulladással, súlyos beszédzavarral, figyelmetlenséggel, emlékezetkieséssel jár és általában végstádiumú szifiliszes betegekre jellemző.
Balla problémáira azonban csak néhány nappal az eset előtt figyeltek fel, amikor a Nyírvidék című lap Nyílt tér rovatában kissé zavaros levélben támadta meg a város katolikusait az evangélikus harang ügyében. A harangokat egy 1915-ös miniszterelnöki rendelet alapján – amit később szigorítottak is – olvasztották be hadászati céllal, ez történt a katolikus temploméval is. A polgármester azonban, aki az evangélikus egyház felügyelője is volt, meg akarta kímélni saját egyháza harangját azzal az indoklással, hogy azt hosszú idő óta tűzjelzésre (is) használják. Amikor a konkurens Szabolcsi Hírlapban ezért nyíltan támadták, Balla indulatosan válaszolt. Szennylapnak nevezte az újságot, kifejtette, hogy az evangélikusok a harang helyett templomuk tetejének rézborítását ajánlották volna fel, és felidézte, hogy kergettek már ki katolikus papot a városból.
Felettese, az alispán nem késlekedett, és a háború idején oly fontos felekezeti béke veszélyeztetése miatt felfüggesztette. A városi bizottságok ülésezése közben közölték a polgármesterrel az alispán határozatát. Balla azonban egyre zavarosabban viselkedett. Az még talán érthető volt (bár később nyilván jól jött ezt is pillanatnyi elmezavarnak betudni), hogy 4800 koronával fel akarta emelni a fizetését, arra hivatkozva, hogy a város az élelmezésen 5-600 ezer koronát keresett. Az már kevésbé volt érthető, miért akarta rábírni a városi tanácsot a törvényhatósági jog kérelmezésére. Végül nem volt hajlandó tudomásul venni saját felfüggesztését, folytatni akarta az ülést, mintha nem történt volna semmi.
Másnap aztán a családja Budapestre csalta, ahol orvosi vizsgálatnak vetették alá. A diagnózis ugyan hűdéses elmezavar volt, de egyelőre gyors felépülésére számítottak. Ez arra is jó volt, hogy az alispán visszavonja a felfüggesztést (vagyis Balla elkerülte a fegyelmi eljárást), és a polgármestert hivatalosan csak szabadságolták. A sajtóban mindenekelőtt a háborúval járó hatalmas mennyiségű és kimerítő munkát jelölték meg összeomlása okaként, és egyöntetűen dicsérték mint kiváló és nagy jövő előtt álló közigazgatási tisztviselőt.
Állapota azonban olyannyira nem javult, hogy októberben ismét napirendre került a helyzete, immár sokkal tragikusabb felhangokkal. A városi tanácsban az alpolgármester arra kért felhatalmazást, hogy elindíthassa a gondnokság alá helyezési eljárást, ami lehetővé tette volna Balla nyugdíjazását. Ellenkező esetben – hangzott el – Balla úgy halhat meg, hogy nem állapítják meg a nyugdíját és így az özvegye is ellátás nélkül marad.

Felhasznált irodalom:
A nyíregyházai polgármester kálváriája = Pesti Napló, 1917. április 7.
A nyíregyházi polgármester tragédiája. Hatályon kívül helyzeték a felfüggesztést = Pesti Napló, 1917. április 14.

Készítette: Egry Gábor