„Hogy állunk a csodafegyverekkel?” – hangzik el a kérdés A tizedes meg a többiekben, karikírozva a vesztésre állók Wunderwaffékhoz fűződő reményeit. A villámháborús törekvéseiben kudarcot valló és egy kifárasztásos háborúban sokkal rosszabb esélyekkel induló Németország mindkét világháborúban hatalmas erőket mozgósított, hogy egy csodafegyver bevetésével fordítsa a maga javára a küzdelmet, bízva tudósaiban, akik hazájuk mellett elköteleződő értelmiségiként legalább annyit hozzátettek a háborús erőfeszítésekhez, mint a vezérkar tagjai. „Békében a tudós a világhoz tartozik, háborúban viszont az országához” – vallotta a „vegyiháború atyja”, a német Fritz Haber (1868–1934), akit utóbb kémiai Nobel-díjjal tüntettek ki – de nem a tömegpusztító gázfegyver feltalálása miatt. Utóbbiért felesége öngyilkossága volt a „fizetség”: a szintén tudós, kémikus Clara Immerwahr nem sokkal az ypres-i gáztámadás után végzett magával, annyira nem tudta elviselni, hogy a műtrágyázást is forradalmasító férje a tömegpusztítás szolgálatába (is) állította a tudományt. Aligha kétséges, hogy az első világháború egyik leghírhedtebb, emberellenes cselekedete volt a német hadsereg ypres-i gáztámadása 1915. április 22-én, amikor a gázfegyverek használatát tiltó 1899-es hágai egyezményt megszegve, a világtörténelemben először nagy tömegben vetettek be gyilkos gázt. A németek 5730, klórral töltött tartályt telepítették a front több mint hat kilométeres hosszán, amelyek kora esti kiengedését követően – miután közel egy hetet vártak a kedvező széljárásra – „sűrű sárga füst szállott föl a német lövészárkokból” – miképp a Magyarország 1915. április 28-i számában közölt jelentésben írták. Azt, hogy ez a halálfelhő milyen felfoghatatlan pusztításokat végzett – a klórgáz nedvességgel érintkezve az emberi szöveteket szétmaró sósavvá alakul –, a támadást követő napokban nem jelent meg a Károlyi Mihályhoz kötődő napilapban. Mire a gázfelhő eloszlott, közel hatezer halott maradt az antant védelmi állásaiban, a szerencsésebbek elmenekültek, hogy aztán nem sokkal később visszavegyék pozícióikat. A németek ugyanis nem tudták kihasználni a „sikert”, mivel maguk sem voltak rá felkészülve: gázmaszkok híján a támadóknak is meg kellett várni a gázfelhő eloszlását. Ezért írta A. J. P. Taylor az ypres-i gáztámadásról: „Ez nemcsak gazság volt, hanem ostobaság is, hiszen a németek nem rendelkeztek elegendő erővel ahhoz, hogy igazi offenzívát indítsanak nyugaton.” A sűrű, sárga gázfelhő eloszlásával és a kifolyt szemű emberroncsok megtapasztalásával azonban még valami szertefoszlott száz évvel ezelőtt: a felvilágosodás óta meglévő hit, hogy a tudomány szükségszerűen jobbá teszi az emberiséget.
Felhasznált irodalom:
A.J. P. Taylor: Az első világháború képes krónikája. Budapest, 1988.
A németek flandriai sikerei = Magyarország, 1915. április 26.
A francia vezérkar jelentése = Magyarország, 1915. április 27.
A francia vezérkar jelentése = Magyarország, 1915. április 28.
Készítette: Csunderlik Péter
Magyarország, 1915. április 26.
A németek flandriai sikerei
Genf, április 25.
French tábornok jelentéséből az tűnik ki, hogy a szövetségeseket az Yperntől északra és északkeletre, Steenstras felől történt német előrenyomulás teljesen meglepte. French Zwartelentől nyugatra várt nagyobb arányú német támadást és egyidejűleg Letouquetnél Warneton és Armentieres közt. Se a francia, se az angol hadvezetés nem sejtette, hogy Ypernnek tizenhathüvelyes lövegekből történő heves bombázása, valamint azon előkészületek közt, miket német részről a csatornán átkelés céljából tettek, összefüggés van.
Joffre jelentése az érzékeny veszteségekért a németek bűzbombáit okolja. A katonai szaksajtó elismeri, hogy az ellenfél makacsságával oly eredményt ért el, melynek kihasználását a szövetségeseknek gyorsan meg kell akadályozniuk.
Magyarország, 1915. április 27.
A francia vezérkar jelentése
Berlin, április 26.
Párizsból táviratozzák kerülő úton: A francia vezérkar április 23-án délután 3 órakor az alábbi jelentést adták ki:
(…) Yperntől északra sikerült a németeknek bennünket nagy mennyiségű fojtó gázbomba használatával, melyek hatása két kilométerrel vonalaink mögött is érezhető volt, nyugati irányban az yperni csatorna felé és déli irányban Ypern városáig visszanyomni. Ezután a támadás megállott. Ellentámadásunkkal, melyek folyamán sok foglyot ejtettünk, sikerült némi tért visszanyernünk. (…)
Este 11 órakor: Belgiumban a fojtó gázokat fejlesztő bombák, melyeket a németek Yperntől északra alkalmaztak, nem idézték elő az óhajtott káros eredményt. A balszárnyunkon angol csapatok által, a jobb szárnyunkon belga csapatok által támogatott támadás sikeresen alakult ki. (…)
Magyarország, 1915. április 28.
A francia vezérkar jelentése
Berlin, április 27.
(Saját tudósítónktól.) Mint Párizsból táviratozzák kerülő úton, a francia vezérkar április 24-én az alábbi hivatalos jelentést adta ki: pótló jelentések megállapítják, milyen körülmények között sikerült tegnapelőtt este a németeknek arcvonalainkat Yperntől északra az Yser-csatorna és a poelcapelle-i út között visszavonulásra kényszeríteni. Sűrű sárga füst szállott föl a német lövészárkokból, amelyeket az északi szél csapatainkra fújt. Ez a füst fojtó hatást gyakorolt, mely még a második vonalban lévő hadállásokban is érezhető volt. Egy tegnapelőtt indított ellentámadás során ismét visszahódítottuk az elvesztett terület egy részét. Hadállásunk most teljesen szilárd. A harci tevékenység most kedvezőbb feltételek közt az angol és belga erők támogatásával folyik. Az ellenség támadásokat intézett Éparges-nál, a Kühkopfnál és az apremont-i erdőben. Mindenütt visszavetettük. A németek támadásait a Parrov-erdőtől délre, a Reichsackerkopfnál tüzelésünk föltartóztatta. Az ellenség érzékeny veszteségeket szenvedett.