Man szigete az angol uralkodó fennhatósága alatt álló, sajátos jogállású terület, külön pénzzel, törvényhozással és kormánnyal. Az első világháborút megelőzően is népszerű turisztikai célpont volt, az Ír-tengerben fekvő szigetet főként tengerpartja miatt keresték fel az utazók, 1913-ban már 663 000 fő.
1914-ben azonban hamar véget ért a szezon: szeptemberben már az ellenséges állampolgárságú internáltak ezrei érkeztek a szigetre. És mivel a háború nem ért véget „mire a levelek lehullanak”, több évi „vakációra” készülhettek.
Nagy-Britannia helyzete nem volt egyedi, a háború kitörésekor tízezrek éltek olyan államok területén, amelyekkel hamarosan hadiállapotban állt saját országuk. A diplomatáknak még lehetőségük volt elhagyni az országot, a turisták, utazók talán még tehettek egy kísérletet a távozásra, az évek, évtizedek óta letelepedett emberek viszont nem. Amennyiben nem szereztek állampolgárságot (és ezt csak igen kevesen tették meg egy olyan korszakban, amikor az utazás lényegében szabad volt, az állampolgárság pedig nem sok tartalommal bíró, éppen akkor „felfedezett” köteléket jelentett), azzal kellett szembe nézniük, hogy ellenséges államok polgáraiként, alattvalóiként retorziókra számíthattak. Függetlenül attól, mióta éltek egy-egy országban. A pesti zsidó származású, cionista, élete legnagyobb részében a bécsi Neue Freie Pressét Párizsból tudósító, nyugati elkötelezettségét névváltoztatással is kimutató (Südfeldről Nordaura, vagyis déli földről északi rétre) Max Nordau éppen úgy internálásra került, mint az észak-amerikai útjáról hazatérő Károlyi Mihály, így együtt ismerkedhettek meg a francia internálótáborral.
A Franciaországban internált osztrák-magyar polgárok nagy része már 1914-ben hazatérhetett Svájcon keresztül, a brit hatóságok ellenben egymást követő hullámokban tízezrek internálásáról döntöttek. Nem a lakóhelyükön, ahol mindez körülményes, sőt lényegében lehetetlen lett volna – tekintettel a szükséges felügyeletre, a házi őrizet betartatására, az ellátás megszervezésére. Helyette táborokat állítottak fel, ahova fokozatosan elszállították az internáltakat. Man szigete az Ír-tenger közepén ideális helynek látszott erre a célra. Kevesen lakták, nehezen megközelíthető volt és a szigeten nem voltak stratégiai jelentőségű üzemek, katonai létesítmények sem. A sziget fővárosában, Douglas-ben ekkor már állt egy nyári tábor, ahová nyaranta főként munkások jártak. Ezt alakították át az első hullámban érkező mintegy 3000 internált számára. A körülmények azonban nem bizonyultak megfelelőnek, a hatóságok pedig folyamatosan küldték az újabb internáltakat a szigetre. Egy, a Pesti Napló cikkeiben is említett zendülés után megkezdődött egy új tábor, a Knockaloe felépítése a sziget nyugati partján. Mindkét tábor férfiakat fogadott, nőket nem internáltak.
A táborba kerülteknek kihívások egész sorával kellett szembenézniük. Kereső foglalkozásukat elvesztették, a hivatalos ellátmánnyal kellett beérniük. A táborba nem dolgozni vitték őket, így a napok sokszor dologtalanul, unalomban teltek, különösen mivel kultúrához sem igen fértek hozzá. A táborok berendezése meglehetősen egyszerű volt, sok alapvető igényt nem elégítettek ki ilyen hosszú időn keresztül. De mind közül, legalábbis a kezdeti időszakban, a legfontosabb kihívást a társadalmi rend összeomlása jelentette.
Az internálótáborokba ugyanis egészen különböző társadalmi státuszú személyek kerültek és a hatóságok nem sokat törődtek azzal, hogy egy mozi jegyszedője és egy elegáns szálloda igazgatója a táboron kívül soha nem töltene együtt egy órát sem. Itt ugyanabban az épületben, barakkban laktak, egy asztalnál ettek és együtt kellett volna foglalatosságot találniuk, holott szokásaik, viselkedésük, ízlésük, fogyasztási mintáik lényegesen különböztek. Nem véletlen, hogy a Pesti Naplóban megjelentetett beszámoló is ezt a „sérelmet” emlegette fel. A szigeten elzártak nagy száma (a csúcson mintegy 30 000 fő) lehetetlenné tette társadalmi státusz szerinti elkülönítésüket, de az évek folyamán kialakult az a gyakorlat, hogy a Douglas tábort három részre osztották. A kóser élelmezést biztosító zsidó és a rendes tábor mellett volt egy kiváltságos tábor is, ahol faházak és primuszok (tábori főzőberendezések) álltak a foglyok rendelkezésére. Akinek volt rá pénze és lehetősége, az Knockaloe-ból is ide helyeztette magát. Itt jobb ellátást kaphatott pénzért, még sört és bort is vásárolhatott, sőt pincérek szolgálták fel a vacsorát. Az étkezés és ellátás problémáit a kiváltságos táboron kívül soha nem sikerült megoldani, a novemberi zendülés is ezért tört ki.
A foglyoknak fokozatosan sikerült foglalatosságot is biztosítani, meglehetősen egyszerű módszerrel. Humanitárius szervezetek segítségével a táborlakók műhelyeket alapítottak és elkezdték berendezni a tábort, majd megszervezni az életüket. Ez nemcsak kényelmesebbé tette az ottani tartózkodást, hanem a tábor társadalmát is strukturálta. Man szigetén a kvékerek alapította Friends Emergency Committee volt a legaktívabb, ők gyűjtötték az alapanyagot és felügyelték a munkát, egyúttal ötleteket adva, segítve a foglyokat. Mivel azonban a foglyok közt kiváló szakemberek is voltak, hamarosan arra is sor került, hogy a külvilág megrendeléseit teljesítsék. A legizgalmasabb megbízást Charles Rennie Mackintosh-tól kapták. Az Art Nouveau-hoz kapcsolódó Arts and Crafts mozgalom skót vezéralakja W. J. Bassett-Lowke iparmágnás Northampton, Derngate 78. szám alatti házának átalakítására kapott megbízást. Konckaloe-ban talált rá arra a bútorkészítő személyzetre, akikkel megépítette a ház máig megcsodálható bútorzatát.
Felhasznált irodalom:
Yvonne Cresswell: Behind the wire: the material culture of civilian internment on the Isle of Man in the First World War. In: Richard Dove (editor): ’Totally un-English’? Britain’s internment of ’enemy aliens’ in two world wars. The Yearbook of the Research Center for German and Austrian Exile Studies. Vol. 7. (2005). 45–62.
Kate Youde: Wartime internment and ’Manx madness’. = The Times, 2014. február 1.
Internment during World Wars 1 & 2. The Isle of Man’s role
Civilian internment on the Isle of Man
A képek forrása: www.manxnotebook.com
Készítette: Egry Gábor
