1916. június 18-án a Német Császárság vezető politikusai és katonatisztjei azért gyűltek össze a Reichstag épületében, hogy búcsút vegyenek „Goltz pasától” (Colmar von der Goltz), a német vezértábornagytól, aki nevét onnan kapta, hogy az 1877-78-as orosz-török háború után 12 évet töltött Törökországban az oszmán hadsereg újjászervezésével. Így miután Törökország 1914 őszén csatlakozott a központi hatalmakhoz, Goltz újra a Közel-Keleten találta magát. 1916 áprilisában tífusz okozta a halálát, ám elterjedt annak a híre is – bizonyíthatatlanul –, hogy méreggel végeztek a 73 éves katonával. Mindenesetre 1915-16 fordulóján Goltz komoly vitába került a török hadvezetéssel, mikor az örmény lakosság – a hadviselés érdekében korábban általa is támogatott – deportálásának leállítását követelte, felismervén, hogy az népirtást készít elő.
Goltz temetési ceremóniáján váratlanul összeesett és meghalt barátja-katonatársa, Helmuth von Moltke (az ifjabb Moltke), aki 1906-ban még Goltz-cal vetekedve nyerte el a német vezérkari főnöki posztot: „Megrendítő látvány volt, mikor az ülésterem folyosóján a piros szőnyegen elterülve feküdt a holttest két márványszobor alatt: barátjának és bajtársának, Goltz tábornoknak a mellszobra és I. Vilmos császárnak szobra alatt” – számolt be a halálesetről Az Est.
A Goltznál mindössze öt évvel fiatalabb Moltkét 1906-ban minden bizonnyal azért választotta a császár vezérkari főnökké, mert – akárcsak Horthy – az 1890-es években II. Vilmos szárnysegédjeként szolgált, így bírta a császár bizalmát. Ám segítségére volt neve is, hiszen a Moltke név fogalom volt a német hadseregben. Nagybátyja, idősebb Helmuth von Moltke, aki az 1830-as évek végén maga is szolgált tanácsadóként az Oszmán Birodalom hadseregében, a német újraegyesítés küzdelmeiben aratott sikereivel szerzett hatalmas tekintélyt.
Az ifjabb Moltke 1906-ban átvette és továbbfejlesztette Alfred von Schlieffen örökségét, a nyugati fronton megvívandó villámháború tervét. A megvalósítás azonban nem sikerült, és a hadtörténészek közt máig vita tárgya, mennyiben volt a kudarcért felelős az akkor már nem ereje teljében lévő vezérkari főnök, aki addigra túl volt már egy stroke-on is. Az elmaradt marne-i áttörés nyomán vissza is hívták, és a nála 13 évvel fiatalabb Erich von Falkenhaynt nevezték ki a vezérkar élére, míg Moltkét a berlini ún. helyettes vezérkar lényegesen kisebb felelősséggel járó vezetésével bízták meg.

Felhasznált irodalom:
Moltke vezérezredes halála = Az Est, 1916. június 20.

Készítette: Takács Róbert