Ha azt gondolnánk, hogy Chimay grófnő (alias Clara Ward) csak azért szeretett bele Rigó Jancsiba, hogy ebből a történetből egyedi és egyedien giccses magyar–francia koprodukció szülessen a kádári megtorlások idején, 1958-ban, az téved. Grófnők időnként igenis beleszeretnek cigányprímásokba, legalábbis a „polgári dekadencia” I. világháború előtti fázisában mindenképp. Feljegyzések – mit feljegyzések, a 19. század végén nálunk is felbukkanó bulvárlapok hosszas címlapsztorijai – szólnak az egy francia milliomos feleségét megbűvölő Vörös Erikről, az angliai fellépéseiről egy brit grófnővel hazaérkező veszprémi Kis Jancsiról, és a fenti tételt bizonyítja az alábbi történet is, amely csak azért keltett kissé nagyobb szenzációt, mert nem messziről jött ismeretlen nemesasszony lett Ámor nyilának áldozata, hanem Magyarország egyik legelőkelőbb arisztokrata családjának tagja.
Gróf Festetich Vilma 1907-ben házasodott össze Nyári Rudolf cigányprímással. „Azt beszélték az aratók, a fiatal, villámló szemű Nyári Rudi a Moulin Rouge híres táncosnőjének és az öreg lányának is elcsavarta a fejét. Nyári nem volt szép ember, arcát himlőhelyek csúfították. A Teremtő kárpótolta a ragyákért, bravúros játékával bárkit elbűvölt. Már ötévesen hegedült, a tanítótól lopott hozzá húrokat. Mikor elkapták, olyan körmösöket kapott érte, hogy nem bírta tartani a vonót két hétig. Az iskolát korán otthagyta, inkább apjával muzsikált. Egy szüreti mulatságon figyelt fel rá Barcza, azóta együtt járták a világot, a kis Rudi már híresebb, mint mestere.” – írja Deske című novellájában Szőcs Henriette. Valóban, a legnagyobb cigányprímásoknál kevés világlátottabb ember volt ebben az időben – Vilmával is külföldön, Münchenben ismerkedett meg.
Házasságuk azonban csak két évig tartott, Festetich Vilma 1909-ben meghalt. Az 1916-os lapokba így a már lassan évtizedes történet a Festetich család által indított örökösödési per miatt került. Az ifjú grófnő – akit a család „házasodási mániásnak”, rendezetlen életűnek állított be – 200000 korona értékű családi ajándékát – amelyet egy belvárosi ingatlanba fektetett – házassági szerződésükben megosztotta a prímással. Ennek jogszerűségét viszont az arisztokrata család vitatta, amit a bíróság első fokon elutasított, de 1916 derekán a királyi ítélőtábla az ügy újratárgyalását rendelte el.

Felhasznált irodalom:
A grófnő és a cigányprímás házassága = Az Est, 1916. május 18.
Szőcs Henriette: Deske = Várad, 2014. április 17.
Katona Csaba: „Európa legérdekesebb hercegnője” – egy normaszegő nő a 19–20. század fordulóján = Turul, (86.) 2013. 3. sz. 100–107.

Készítette: Takács Róbert