Az Est celeb-spotting rovatának újságolvasó szekciója Alfred Dreyfust pillantotta meg – egy svájci lap segítségével – a Zürichi-tó partján. Csakhogy – bár nem kizárt, hogy a meghurcolt katonatiszt valóban többször feltűnt családjával a svájci környezetben – a világháborút korántsem csendes visszavonultságban töltötte az akkor még csak 56 éves francia.
Dreyfust – akinek ügye a századfordulón összekovácsolta a francia liberális oldalt – 1907-ben nyugdíjazták, így ha nem tör ki a világháború, életét vélhetően családja körében, csendesen töltötte volna. Az egykori tüzértiszt még csupán 35 éves volt, amikor meredeken felfelé ívelő katonatiszti pályáját az antiszemita indíttatású kémper kettétörte. A vezérkarnál – egyetlen zsidó származású tisztként – német kémnek lett kikiáltva és ártatlanságát a titkos tárgyaláson esélye sem volt bizonyítani. A számos politikai elítéltet „befogadó” dél-amerikai Ördög-szigetről – ellentétben az anarchista Clement Duvallal vagy a börtönkalandjairól élete alkonyán Pillangó című bestsellerében beszámoló Henri Charrière-rel – Dreyfus nem próbált megszökni, ám a Zola cikke (Vádolom! címmel írt nyílt levelet Félix Faure köztársasági elnökhöz) nyomán feléledő – republikánus, állam és egyház szétválasztásában, törvény előtti egyenlőségben hívő – közvélemény nyomására a perét újratárgyalták 1899-ben. Sikertelenül: az ártatlanságát igazoló bizonyítékok ellenére újra elítélték, majd az 1903-as perújrafelvétel során ismét. Kegyelmet kapott, de hivatalosan csak 1906-ban mentették fel és 12 év után visszahelyezték a hadsereg kötelékébe is. Nemcsak rangját kapta vissza, de a francia Becsületrenddel is kitüntették, és egy tüzérségi egység parancsnokságát is rábízták. 1907 októberében azonban – immár megromlott egészségi állapotára való tekintettel – felmentették a további szolgálat alól.
A világháború kitörésekor a tartalékos tiszt Dreyfust újra behívták – és fiát, az 1891-ben született Pierre Léon Dreyfust is, aki szintén a tüzérségnél szolgált. Alfred Dreyfus többnyire a frontvonalak mögött kapott szerepet a tüzérség ellátását biztosító hadosztálynál, de 1917-ben Verdunnél, illetve a második aisne-i csatában maga is részt vett. A háborút alezredesként fejezte be, és megpróbáltatásai ellenére idős korában, 75 évesen hunyt el Párizsban 1935-ben.

Felhasznált irodalom:
Dreyfus Alfred Svájcban = Az Est, 1915. február 11.

Készítette: Takács Róbert