II. Vilmos német császár kiáltvánnyal, a Népszava vezércikkel emlékezett meg a háború megkezdésének ötödik évfordulójáról. 1914. július 28-át (ezen a napon üzent hadat az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiának) a Népszava „örökre átkozott nap”-nak nevezte, míg a császár egészen más hangot ütött meg néhány nappal korábbi kiáltványában: „Az ötödik hadiév, mely ma kezdődik, a német népet további nélkülözésektől és megpróbáltatásoktól nem fogja megkímélni. Azonban akármi következzék, tudjuk, hogy a legnehezebb már mögöttünk van. Amit keleten fegyvereinkkel elértünk és békekötéssel biztosítottunk, ami nyugaton teljesedik — az azt a szilárd bizonyosságot ébreszti bennünk, hogy Németország a népek e viharából, mely annyi hatalmas törzset döntött ki, erőteljesén, telve erővel fog kikerülni.” Kevés ekkora tévedés volt a német történelemben, pár hónap múlva összeomlott a birodalom.
Inkább volt igaza a szintén az ötödik esztendő megkezdését kommentáló Népszavának, amely mentes volt a pátosztól, és Vilmos császárral ellentétben a valóságot tisztábban látta: „A világháború a tömegek háborúja. A tömeggyártás iparáé a front mögött, a tömeghalálé a fronton. A tömegek öntudata soha ennyire meg nem növekedett, mint a világháború négy esztendeje alatt. Nincsen ország, ahol a dolgozó tömegek 1918. július 28-án ne éreznék magukat hatalmasabbnak, fontosabbnak és nélkülözhetetlenebbnek, mint 1914. július 28-án. A világháború négy éve többet tett a tömegek öntudatra ébresztésére, osztályharci szellemének fölkeltésére, mint a békés fejlődés négy évtizede.” A tömegek valójában radikalizálódtak a világháború alatt. A kegyetlenség a mindennapok része lett, ezt a frontról hazatérő katonák bizonyítják. A társadalmi konfliktusok elintézési módja is eldurvult: az első világháború lezárását forradalmak és ellenforradalmak, puccsok és ellenpuccsok kísérték – főleg a vesztes országokban, de a győztes Olaszország sem tudta sokáig őrizni addigi, parlamentáris demokrácián alapuló szisztémáját: Musssolini az 1920-as évek elején került hatalomra. Abban tehát a Népszava tévedett, hogy a folyamatok mögött a demokratizálás hullámát vélte felfedezni, hiszen ez csak néhány nyugati országban érvényesült – részben.

Felhasznált irodalom:
Elkezdődött az ötödik esztendő = Népszava, 1918. július 30.
A német császár szózat = Pesti Napló, 1918. augusztus 1.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Népszava, 1918. július 30.
Elkezdődött az ötödik esztendő

Gyászolnunk nem szabad azon, hogy már négy éve tart a háború, hogy 1918. július 28-án betöltötte teljes négy esztendejét a szörnyeteg, amely 1914. július 28-ának örökre átkozott napján született. Gyászolnunk nem szabad, hát nézzünk körül, mi történt ez alatt a négy esztendő alatt, próbáljuk megállapítani, mikben változott a világ sorsa 1914. július 28-ától 1918. július 28-ig?
Kicsinynek született a háború. Az első nap csak Ausztria-Magyarország és Szerbia harca volt. Néhány nap és már belesodródott Németország, Oroszország, Anglia, Franciaország és Belgium. Néhány hónap és már rettentővé duzzadt. Olaszország, majd Románia került bele a harcba. Egyre inkább túlterjedt azonban Európán, egyre inkább valamennyi földrész háborújává változott, hogy azután Amerika, harcba lépésével a szó szoros értelmében világháborúvá dagadjon. Ma nincs olyan nagyobbfajta nemzete vagy országa a világnak, amely ne volna részese annak a nemzetközi bűnténynek, amit háborúnak neveznek. Ki tudja ma már számon tartani, hány hadviselő ország katonái, hajói, kereskedelmi ügyei marják egymást és ki tartja rováson, hogy hány hadüzenet mérges nyila röpült szét az öt világrész területén.
Világháborúja még sohasem volt az emberiségnek. Sőt soha közös, nagyarányú akciót sem vitt keresztül a művelt emberiség. Mily rettentő irónia és mily borzasztó tragikum, hogy az emberiség legelső közös és nagyarányú vállalkozása — éppen a világháború. Az emberiség valamennyi országa, amely igényt tart arra, hogy civilizáltnak és kultúrországnak nevezzék, abban a pillanatban, amikor hadat üzent a többi országoknak, voltaképpen belépett egy nagy világszövetségbe, amelynek az a kifejezett és egyetlen célja, hogy az emberiség minél több férfitagját lemészárolják, minél több asszonyát elsorvasszák, minél több gyerekét és aggastyánját küldjék a korai pusztulásba. A világháború az első eseménye az emberi történelemnek, amely valóban emberi arányú, amelyről valóban mind az öt világrész valamennyi népe, nemzete és néptörzse tud. A világháborúban először veszi tudomásul az emberiség minden csoportja, hogy tagja az emberiségnek, bárha e tagságát és e tudomásulvételét egyelőre pusztán csak abban nyilvánítja, hogy lemészárolja az emberiség többi csoportjait. De akárhogyan csüggednek is a kishitűek, annyi bizonyos, hogy az emberiség ezt a nagy önmagára eszmélését többé nem feledheti el és a világ nemzetközi megszervezésének gondolata soha többé nem merülhet el a feledésbe.
A világháború a tömegek háborúja. A tömeggyártás iparáé a front mögött, a tömeghalálé a fronton. A tömegek öntudata soha ennyire meg nem növekedett, mint a világháború négy esztendeje alatt. Nincsen ország, ahol a dolgozó tömegek 1918. július 28-án ne éreznék magukat hatalmasabbnak, fontosabbnak és nélkülözhetetlenebbnek, mint 1914. július 28-án. A világháború négy éve többet tett a tömegek öntudatra ébresztésére, osztályharci szellemének fölkeltésére, mint a békés fejlődés négy évtizede.

[A cenzúra itt törölt néhány sort.]

A tömegek öntudata megnőtt és a demokrácia mindenfelé hétmérföldes lépésekkel halad. Dánia, Hollandia, Anglia, Olaszország mind demokratizálták választójogukat. Még Magyarországon és Poroszországban is kénytelenek voltak, ha nem is választójogi demokráciát, hát legalább demokráciáról szóló ígéretet odavetni a jogot követelő tömegeknek. És a proletárság választójogával együttesen győzedelmeskedett az emberiség elnyomott női felének politikai joga is. Dánia, Hollandia és Anglia megadja a nők választójogát. Még Magyarországon is kénytelenek legalább ígéretekben fölcsillantatni a nők politikai jogait, hogy azután szégyenletes árulással csalják meg nemcsak a dolgozó nők tömegeit, hanem még a dámák szűk körű társaságát is.
A világ négy esztendős politikai forradalmával karöltve jár és annak igazi fundamentuma a világháború négy éves szakadatlan gazdasági forradalma. Az árak emelkedése már árrevolúcióvá dagad. Átalakítja az egész emberiség életmódját. Megváltoztatja a különböző foglalkozások és társadalmi rétegek szociális elhelyezkedését, örökös és bedughatatlan forrásává válik a bérmunkásság és a fixfizetésű hivatalnokság szociális elégületlenségének és politikai forrongásának. Megváltozik az egész társadalmi élet. Új szociális térképet kell készíteni. Új vagyonmegosztás áll előttünk. Egész rétegek szegényednek el és süllyednek a proletári életmódba, hogy új rétegek emelkedjenek a vagyon, a jólét ormaira. A hadiszállítás és a nagybirtok tetőtől talpig véres arannyal boríthatja be önmagát. A nagybankok konjunktúrája elszédítő, a finánctőke hatalma az ipari és kereskedelmi életben korlátlanná lett. Ugyanakkor, amikor az államhatalom egyre vakmerőbb és kíméletlenebb kézzel nyúl bele a javak termelésébe és elosztásába, a finánctőke egyre vakmerőbben és kíméletlenebbül veti föl magát az államhatalom urának és parancsolójának.
A legnagyobb arányú változások korszakát élte át, négy év alatt az egész emberi társadalom. S minden nap, amivel tovább tart a háború, csak új változásokat hoz.

[A cenzúra itt törölt néhány sort.]