A napilapokba olvasói leveleket író tanárok és doktorok köztudottan a magyar nemzet gerincei. És hát az ő megtartó erejükre világháborúk idején nagyobb szükség volt, mint bármikor. A Magyarország 1916. március 25-i számában egy nemzeti érzelmű tanító mutatta meg nemzetünk legjobb oldalát, mikor tollat ragadott, hogy felhívja a figyelmet: a külföldiek az elesett katonáink németes hangzású nevét olvasván még a végén alábecsülik a magyar nemzet világháborús kontribúcióját. A tanító menten meg is fogalmazta a névmagyarosítás adminisztratív költségeit csökkentő és a magyar nevek felvételét „a minisztertől le egészen az utolsó iskolaszolgáig” kötelezővé tevő javaslatát, mivel „magyar embernek nemcsak az érzésének, de a nevének is magyarnak kell lenni”. Mintha a példaként felhozott, az olasz fronton hősi halált halt Hoffmeiszter Ferenc zászlósnak nem lenne már teljesen mindegy.

Felhasznált irodalom:
Névmagyarosítás = Magyarország, 1916. március 25.

Készítette: Csunderlik Péter

Magyarország, 1916. március 25.
Névmagyarosítás

A következő sorokat kaptuk: Örömmel olvastam Szatmári cikkét, mely a névmagyarosítás ügyét ebben a nagy világégésben is felszínen iparkodik tartani. Nagy igazság van abban, hogy magyar embernek nemcsak az érzésének, de a nevének is magyarnak kell lenni. Külföldi ember nem képes elhinni, hogy pl. Hoffmeiszter Ferenc zászlós, aki hősi halált halt a Doberdón, ízig-vérig magyar fiú volt, s annyira magyar, hogy még saját nevét is csak kínnal tudta kimondani. Hogy oly kevesen válnak meg idegen hangzású nevüktől, annak nem is annyira a családi tradíciókhoz való ragaszkodás, mint az a sok irka-firkával járó bürokratizmus az oka, mellyel egy névnek magyarosítása jár. Tessék egyszerűsíteni. Tessék az 1 koronás okmánybélyeget is elengedni. Az államnak sokkal több erkölcsi haszna van abból, ha polgárai mind jó magyar nevűek, mint abból az 1 koronákból, mihez ezen a címen jut. Nagyon sokat a gúny: „hogy 1 koronáért vett neved van”, tart vissza a magyarosítástól. Aztán a jó példa is használna. A tanítóságtól elvárják, hogy adjon példát a rábízott ifjúságnak és magyarosítsa a nevét. A tanítóság meg szívesen venné, ha a kultuszminisztere adna neki példát s ő is megmagyarosítaná a nevét Tisza István titkárával egyetemben. Mert hogy kívánhatja a miniszter, hogy tanítói magyarosítsák a nevöket, amikor az ő neve sem magyar. Aztán meg az is igen furcsán hangzik, amikor nap-nap után olvassuk, hogy a miniszterelnök ma Latinovics titkárával Bécsbe utazott. A miniszterelnök ma Latinovics titkárával visszaérkezett. Tessenek jó példát adni ott fent. Az alul lévők majd e példát követni fogják. A Mávnál jól csinálták. Ott Tolnaytól le egészen az utolsó bakterig minden vasutas jó magyar nevű. Meg lehet ezt csinálni a kultuszminisztériumban is a minisztertől le egészen az utolsó iskolaszolgáig, csak tessenek jó példát statuálni. Egy tanító.