Madarász Viktor portréja. (Forrás: wikimedia)

Madarász Viktor, a festőből lett vaskereskedő

1917 januárjában meghalt az első magyar festő, aki külföldön nagyobb karriert futott be, mint idehaza – annak ellenére, hogy legnagyobb sikereit a magyar történelemből vett témákkal érte el. Madarász Viktor 1856-ban került ki – egy hosszabb bécsi kitérő után – Párizsba, ahol másfél évtizedet töltött. Akkor 26 éves volt: korábban részt vett a szabadságharcban, hadnagyként Világos után ő is bujkálni volt kénytelen.
Franciaországban sajátította el és formálta a maga ízlésére azt a romantikus akadémikus stílust, amelynek leghíresebb képei is köszönhetők: a Hunyadi László siratása, a Zách Felicián, a Zrínyi Ilona Munkács várában vagy a Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben. A Pesti Hírlap így jellemezte történelmi tablóit: „Madarász volt az első, aki a történelem szellemébe behatolni igyekszik, s aki a lelki mozzanatokat aknázta ki nagy szeretettel. Munkáiban a história egy-egy élő darabját látjuk magunk előtt. Általában ő az első magyar képíró, aki a magyar történelmi festészetet európai színvonalra emelte.” 1861-ben a párizsi Szalon aranyérmét is elnyerte. Egy másik alkotását (Krisztus az olajfák hegyén) III. Napóleon császár felesége, Eugénia császárné szemelte ki magának.
Ahogy az lenni szokott, senki sem próféta a saját hazájában. A kiegyezés utáni években költözött haza, de nagy reményei meghiúsultak. Azt a stílust, ami Párizsban modernnek és népszerűnek számított, itthon idegenkedve fogadták. Bethlen Gábor tudósai között című – ma a Nemzeti Galériában látható – képét egy pályázaton elutasították: a forgalomban lévő kétezres hátulját díszítő festmény olyannyira nem számított elsőrendű alkotásnak, hogy 1913-ban „leküldték vidékre”, az újonnan megnyíló aradi kultúrpalotának.
Madarász pár év után megtörten és sértődötten visszavonult, édesapja üzletét vitte tovább: három évtizeden át irányította az Arany János utcai Madarász-féle vaskereskedést. „Több mint három évtizede, hogy félrevonult és hallgatott kuruc makacssággal. Nem akarták megérteni, hát ne értsék meg. Kitért mindenkinek az útjából és fölcsapott vaskereskedőnek, hogy ne szoruljon senkire. Gőgös, büszke, hajthatatlan, sőt szenvedélyes lélek volt, mint minden valamire való művésztehetség, és ha már arra kényszerítették a körülmények, hogy megalkudjon, megalkudott, de nem a művészetével, hanem az élettel.”
Már túl volt a hetvenen, amikor a vállalkozás csődbe ment, így újból elővette a vásznat és az ecsetet, kevés sikerrel. Egy-egy új képét – tán méltányosságból – szinte minden évben kiállították; egy ilyen alkalommal József főherceg megvásárolta a Koldus sírja című képet, de vásárolt tőle az Országos Képzőművészeti Tanács is. Kérdésesebb siker volt, hogy egy sárosi kiállítást követően Bűvölés című festményét kisorsolták a megyei sorsjátékban. Az 1910-es évek elején megválasztották az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tagjává is. 1912-ben Fűszer-, Vegyes- és Kiskereskedők Országos Egyesülete sem feledkezett meg az egykori vaskereskedőről, és az igazgatóság tíz új tagja közé emelte őt is. Arról is tudunk, hogy 85 éves korában az egykori honvéd, aki állítólag ereklyeként őrizte 48-as katonazubbonyát szobájának falán, még részt vett az aradi vértanúk emlékére rendezett misén a Belvárosi Ferences Templomban a Ferenciek terén – a Honvédegylet tagjaként. 1916-ban pedig egy kölcsönügyletből kikerekedett perben kérték fel szakértőként: ahol a zálogként felajánlott festmény értékére szögesen ellentétes – nagyságrendekkel kisebb – összeget állapított meg, mint a másik két felkért becsüs.
Ha nem is teljesen elfeledetten halt meg – hiszen neve elő-előkerült kiállításokon, társadalmi eseményeken, több civil szervezetnek is tagja volt –, az utókor jobban megbecsülte, mint saját kortársai. Halálakor méltatói is hangsúlyozták, hogy magányosan, eléggé elfeledve halt meg.

Felhasznált irodalom:
Madarász Viktor meghalt = Az Est, 1917. január 12.
Madarász Viktor meghalt = Pesti Hírlap, 1917. január 11.
Művészek Közgyűlése = Pesti Hírlap, 1911. április 15.
József főherceg újabb művásárlásai = Pesti Hírlap, 1912. január 3.
A műcsarnok téli tárlata = Pesti Hírlap, 1912. november 6.
Műkincsek Aradon = Pesti Hírlap, 1913. május 21.
A Szépművészeti Múzeum modem képtárának megnyitása = Pesti Hírlap, 1913. június 13.
Október 6. = Pesti Hírlap, 1915. október 7.
A miniszteri titkár kölcsöne = Pesti Hírlap, 1915. december 19.
A sárosi sorsjegyek húzása = Pesti Hírlap, 1916. március 22.
Tarján M. Tamás: Madarász Viktor halála www. rubicon.hu

Készítette: Takács Róbert

Madarász Viktor meghalt.
Az Est, 1917. január 12.