A háború azonnali gazdasági hatásai szinte mindenkit kivétel nélkül elértek, akár a hátországban, akár a fronton élték meg ezt az időszakot. A helyzet enyhítését szolgáló kezdeti intézkedések természetesen a bevonultak családjainak megsegítését célozták, de hamar kiderült, hogy sokkal szélesebb kör anyagi helyzete fog alapjaiban megrendülni. Magántisztviselők, kisiparosok és kereskedők azzal kellett szembenézzenek, hogy vállalkozásuk, munkahelyük a visszaeső nyersanyagellátás, a csökkenő kereslet és az egyre kiterjedtebb állami árszabályozás miatt akár a csőd szélére is kerülhet. Bár általában nem tartoztak a legerősebb érdekérvényesítő képességű csoportba, politikai beleszólásuk miatt nem lehetett őket elhanyagolni. Annál kevésbé, mivel a korszak társadalomképében a vállalkozó kisiparosok és kereskedők, cégtisztviselők, közalkalmazottak a nemzet fontos, megtartó erejét is jelentették.
Budapest főváros 1915 februárjában határozta el, hogy segítséget nyújt nekik. Erre egy húsz hónapos futamidejű, öt részletben (négyhavonta) törlesztendő kölcsönt találtak ki. Bár a kölcsönösszeg nem volt nagyon magas (maximum 600 korona), a megkövetelt feltételek (pl. ötéves életvitelszerű tartózkodás a fővárosban, család, kereső foglalkozás vagy vállalkozás alkalmazottal, megfelelő anyagi biztosíték, ugyanakkor bérelt lakás) kifejezetten erre a csoportra szűkítették az igénybevevők körét. A kis összegre adott hosszú lejárat pedig egyszerre jelzi a városatyák optimizmusát és kétkedését. Talán mégsem kell akkora összeg a túléléshez, még ha a háború akár még húsz hónapig is elhúzódhat.

Készítette Egry Gábor

Kölcsön a középosztálynak = Pesti Napló, 1915. február 5.