Kissé elsiette a diadalittas híradást a Pesti Napló 1918 augusztusában, mikor egy cikke címében gunyorosan jegyezte meg, hogy „Összeomlott a Magyarország elleni cseh-tót offenzíva”. A lap szerint néhány fellelkesült cseh propagandista próbált bejutni Magyarország északi, szlovákok lakta megyéibe. Itt Csehszlovákia létrehozatalának támogatására buzdították volna a helyi lakosságot, egy prágai szlovák tanár felhívása nyomán. Ezt a Pesti Napló a „nagycseh állam” melletti propagandának tartotta. Két diák valóban érkezett Magyarországra, de őket két nap múlva egy határrendész őrjárat elfogta, a határra szállította és kiutasította az országból. A balul sikerült vállalkozást nem követte újabb. „Az első rosszul sikerült kísérlet után erre a cseh nyomásra lefújták egyelőre az egész akciót és momentán megállapítható, hogy a cseh-tót agitáció Magyarország ellen mindössze annyira vállalkozik, hogy az innen kitiltott cseh lapokat csempéssze be a tótok közé szabadságos katonákkal és egyébként Magyarországra utazókkal.” Emiatt a lap szigorúbb ellenőrzést követelt a magyar határon, ahol szerintük a sajtótermékeket is ellenőrizni kellene.
A Pesti Napló rosszul mérte fel a helyzetet: pár hónap múlva létrejött a csehszlovák állam és ezen semmiféle kiutasítás nem segített.
Felhasznált irodalom:
Dr. Sz. I.: Összeomlott a cseh-tót „offenzíva” Magyarország ellen = Pesti Napló, 1918. augusztus 8.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Pesti Napló, 1918. augusztus 8.
Összeomlott a cseh-tót „offenzíva” Magyarország ellen
Kalosek tanár propaganda-diákjai megbuktak a tót ajkú magyarok között
A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől. Bécs, augusztus 7.
A radikális cseh lapok tót rubrikáiban csendben és részvét nélkül múlt ki a napokban egy nagy garral megkezdett propaganda-hadjárat, amelyet a csehek külön e célra gyűjtött alapból Magyarország ellen indítottak a tót vármegyéken keresztül. Kalosek, a tót mozgalom prágai irodájának egyik legtevékenyebb tagja, egykori tót tanító, ma a tót elnyomás szabadalmazott szakértője és a tót kérdés rovatvezetője a cseh lapokban, heteken keresztül agitált azért, hogy minél több önként jelentkező apostolt toborozzon, akik szükség esetén hajlandók lennének akár szenvedni is azért, hogy a magyarországi tótok között a nagycseh államnak toborozzanak minél több hívet.
Agitátorokat akart kiküldeni Kalosek Magyarországba egyrészt, hogy izgassanak, de másrészt azért is, hogy ha a magyar hatóság lecsukatná ezeket az izgatókat, barbárságunk és elnyomó, jogtipró magyar hegemóniánk újabb bizonyítékait produkálhassa az entente politika céljaira. Egy pár száz korona hamarosan össze is gyűlt erre a célra, jelentkeztek is tót apostolok, főként vakációzó diákok és öreg csehek, akiknek más kényelmes dolguk nem akadt, de valami nagy visszhangot nem tudott ébreszteni az egész akció.
Próbául el is küldték Magyarországba az első két agitátort, két diákot, de ezek már a második napon rosszul jártak. A határrendőrség egy őrjárata szépen visszakísérte őket a határon túlra, kiutasították mind a kettőt az országból. Se le nem csukták őket, vér sem folyt, mártíri babérokra tehát hiába vágytak Kalosek diákjai, nem sikerült új propagandaanyagot szerezni az entente hadicéljai számára. Kalosek azonban mindamellett nem akarta abbahagyni az egész mozgalmat, újabb akciót szervezett, amire egész költségvetési tervezetet is kidolgozott, s azt előterjesztette a tót tanácsnak, amely azonban az akció költségeit túl magasnak találta azokkal az eredményekkel szemben, amiket ezek a kirándulások esetleg politikai tőkében vagy a cseh-tót agitáció céljaira hozhatnának. Az első rosszul sikerült kísérlet után erre a cseh nyomásra lefújták egyelőre az egész akciót és momentán megállapítható, hogy a cseh-tót agitáció Magyarország ellen mindössze annyira vállalkozik, hogy az innen kitiltott cseh lapokat csempéssze be a tótok közé szabadságos katonákkal és egyébként Magyarországra utazókkal. Ezekről a lapokról a Vecser, a cseh radikálisok lapja örömmel állapítja meg, hogy igen nagy ázsióval kelnek el tótjaink között.
Nem ártana, ha a határrendőrség az élelmiszervizsgálatok mellett néha arra is ügyelne, hogy mit csempésznek át a határon politikai táplálékul, főleg ott, ahol tót ajkú magyar vármegyék Csehországgal határosak.
