A tanterem és az iskola a háború kezdetétől fogva teret adott a háborús propagandának. A háborús lelkesedés felkeltését és a harctéri történések napi szintű nyomon követését a tananyag is biztosította: a jeles eseményekről szóló megemlékezés mellett a tanulókkal akár a legutóbbi ütközetről is írathattak dolgozatot. Az állam széles körű felügyelete, ellenőrzése és irányítása alatt működő közoktatási rendszerben ez még akkor is viszonylag könnyű lett volna, ha a háborút nem övezte volna kezdetben össznépi egyetértés, illetve a közoktatás már eleve nem a nemzeti öntudat megerősítését célozta volna. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a pedagógiai reformoknak a századelőn nem akadt elegendő híve, akár még az oktatási rendszer fontos posztjain is.
Itt volt például a polgári radikális Zigány Zoltán, aki utóbb, 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején még utópikus szocialista nevelési regényt is írt. Zigány 1916-ban egy budapesti polgári leányiskola igazgatójaként került a Pesti Napló célkeresztjébe, amikor vizsgálat indult ellene, mert állítólag arra utasította az iskola történelemtanárát, hogy a „történelmi materializmus alapjaira helyezkedjen”, vagyis a Pesti Napló szerzője szerint mellőzze a háborús lelkesítést. Az újságíró azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy a lap hasábjain amúgy is rendszeresen támadott fővárosi igazgatásnak fel sem tűnt mindez, csupán a tanfelügyelőség indított fegyelmi eljárást, ennek eredményét pedig a Pesti Napló is kíváncsian várta.

Felhasznált irodalom:
Történelemtanítás = Pesti Napló, 1916. május 8.

Készítette: Egry Gábor