Köztudott, hogy a telefonvonalakat hálózatban összekötő telefonközpont találmánya egy magyar feltaláló, Puskás Tivadar nevéhez fűződik, aki azonban az USA-ban szabadalmaztatta és valósította meg ötletét: 1878-ban New Havenben mindössze 21 előfizetővel kezdte meg működését az első „alkalmazott” telefonközpont, 1900-ra már 3 millióra nőtt az amerikai előfizetők száma. A magyarországi telefonhálózat kiépülése lényegesen kisebb léptekkel haladt előre. Budapesten 1881-ban jelent meg az első, 25 előfizetővel működő telefonközpont az akkori Fürdő – a mai József Attila – utca 10. szám alatt, és a századfordulóig több mint egy tucat kisebb telefonközpont létesült. A központok közötti átkérések nehézkesen működtek, ezért a 20. század elején megszületett az ötlet, hogy a kisebb központok helyett egy nagyobb központot létesítsenek. 1904-ben avatták fel a Nagymező utcában a terézvárosi Teréz Telefonközpontot, azonban a telefonvonalak növekvő száma miatt az 1910-es évek elején felmerült egy újabb központ létesítése. Ray Rezső tervei alapján 1914-re építették föl az új, józsefvárosi telefonközpont épületét az akkori Mária Terézia – a mai Horváth Mihály – téren, de lassan haladtak a felszerelésével, és csak 1917-ben adták át a József Telefonközpontot: az előfizetők száma ekkor már meghaladta a 20 ezret, amint arról a Budapesti Hírlap 1917. július 14-i száma hírt adott. A József Telefonközpont kezelői az elkövetkező sűrű években többször is nagyon fontos szerepet játszottak a közéletben. 1917 októberében sztrájkoltak először az ugyan „kisasszonynak” és „nagysádnak” szólított, de reggeltől estig az akkor még súlyos kagylókat emelgető és kábeleket dugdosó, nehéz fizikai munkát végző, rosszul megfizetett kezelők. Ők 1918. október 30-31-én a forradalom mellé álltak, és lehallgatták a Nemzeti Tanács tagjait elfogni szándékozó Szurmay Sándor és Lukachich Géza telefonbeszélgetéseit, így menekülhetett meg a letartóztatástól a forradalom „vezérkara”. Ahogy az 1919. június 24-i monitorlázadás idején a Tanácsköztársaság mellett tartottak ki a ludovikásoktól fenyegetett telefonközpont dolgozói. A történetet még a méltán népszerű, 1968-as Bors Máté című sorozatban is feldolgozták, a Halló!…központ című epizódban, persze igencsak komikus formában.

Felhasznált irodalom:
Százhuszonöt éves a magyar telefónia  Forrás: Origo, 2006. április 28. Bejártuk a József telefonközpontot  Forrás: Fővárosi Blog, 2015. május 15.
Mehringer Rezsőné: A telefonkezelők a forradalomban In: Nagy idők tanúi emlékeznek (1918-1919). Szerk.: Lányi Ernőné. Budapest, 1959, 64-72.
A József-telefonközpont megnyitása = Budapesti Hírlap, 1917. július 14.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1917. július 14.
A József-telefonközpont megnyitása

Holnaptól, szombatról vasárnapra virradó éjszakán a Nagymező utcában levő telefonközpontból az összes József-számokat átkapcsolják a Mária Terézia téren épült második telefonközpontba, ahol az előkészítő munka csak most fejeződött be. Ezentúl a József-számok hívása és kapcsolása az új központ közvetítésével történik.