A frontról már augusztus folyamán megérkeztek az első sebesültvonatok. Ez egyrészt a hátországban élőkhöz is közelebb hozta a háború borzalmait, amit a magyar katona vitézségéről szóló propaganda aligha fedhetett el. A Borsszem Jankó például egész oldalas karikatúrát közölt szeptember végén egy harcban megsebesült magyar huszárról, aki így szólt a nem orvosi képesítésű elsősegélynyújtóhoz a harctéren: „Siess, szanitéc komám, kösd be gyorsan ezt a sebet, mert ha a doktor úr meglátja, még ispotályba küld vele.” A tudósítások augusztus-szeptember folyamán ritkán említettek átlőtt tüdőket, amputált lábakat, de egy-egy kórházi riport a háborúnak ezt az oldalát is megmutatta. Ezek egyike a hátországban készült – a másik kettő a fronthoz közel.
A hátország – Budapest Székesfőváros Hadikórháza és Szabadka
A hátországi riport erősen propagandisztikus – elsősorban azt bizonyítja, hogy a főváros rekordgyorsasággal egy nagyszerűen felszerelt hadikórházat hozott létre egy jó ideje üresen álló épületben: „Tíz napig dolgoztak a kőmívesek, tíz nap alatt pedig berendezték.” Az épületet eredetileg gázgyári raktárnak szánták egy akkor még külvárosinak számító részen, a Váci út és a Duna között, a Révész utcánál. Az épületet dicsérő leírásból kiderül, hogy a Monarchia-beli sorsközösséget is erősítő királypropaganda nem hiányozhatott innen sem: „A termek pompás tiszta levegőjűek, kórház- vagy kaszárnyaszagnak nyoma sincs, pedig van egy terme: százhuszonnégy lépés hosszú, háromszáz ágy van benne. A fehér falakon egyetlen dísz, egy népfelkelő festette királykép.” Ugyanezt a célt szolgálta az ide hozott – a magyar kosztért lelkesedő – cseh katonák méltatása: „Nagyon intelligens, kedves emberek, az önkéntes nénék cseh újságokat kerítenek nekik.”
Az írásba azonban némi bírálat is vegyült – így az újságíró megrótta Dollinger Gyula sebészprofesszort, aki tanszékvezetői és számos orvosegyesületi vezető tisztsége ellenére is ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a kórházat is ő irányítsa, és rosszallotta, hogy a technikai csodaként bemutatott röntgenkocsi – amely tehát megfelelő áramellátás esetén bárhol képes volt röntgen-felvételeket készíteni – nem a fronton teljesít szolgálatot.
A szabadkai leírás szintén nyugalmas – a vér látványa szinte belesimul az idilli leírásba: „A fal körül stelázsik, ahogy ma már mindenki ismeri, széles szájú üvegekben áznak a hófehér tamponok, meg a halványsárga jodoform gaze-ek, gumicsöves nagy üvegben rózsaszín szublimátoldat van, olyan ez, mint valami virágcsokor, a sok szép szín együtt. Lapos tálakban az ércsíptetők, az ollók, a zöld falon vörös foltok vannak, oda bizony odafröccsent a vér.” A haditudósító sem a sebesültekkel foglalkozott, hanem elsősorban a kórház és a város viszonyával, azzal, hogy bőven van önkéntes ápoló – összesen 570 –, és a jómódú helyiek minden szükségessel ellátják az ispotályt, mindig van leves, tea, kompót, és az egyik beszállító ügyeskedéseinek leleplezése után gördülékeny a piaci beszerzés is.
A front – kötözőhely a Száva-mentén
A meg nem nevezett kis, horvát többségű faluban berendezett kötözőhelyről egészen más képet tárt az olvasó elé ugyanaz az újságíró, aki a szabadkai kórházi viszonyokat is bemutatta. Pár kilométerre ágyúk dörögtek, kattogtak a gépfegyverek, folyamatosan érkeztek a súlyos sebesültek, mindent elborított a vér és a sár, az újabb sérültek már csak az ablakon keresztül juthattak be a tömött folyosók miatt az alkalmi műtőszobába: „Némelyik széken fehér lavórban piros víz van, mellette sárga szappan, a többi széken meg a letett hordágyakon meg a pince kövezetén emberek feküsznek. Emberek, mert látszik az arcuk. Egyébként sártömegek: az esős napok után felhőszakadás volt és a sáncok megolvadtak.” Az egészségügyi hely ellátottsága már korántsem volt tökéletes: fel kellett törniük a helyi patikát, az orvosok a végkimerültség határán álltak. A riport középpontjába helyezett katona sérülése nem volt életveszélyes, ám annál rémisztőbb: véres kézfejéről két ujja leszakadt, egy harmadik teljesen kifordulva lógott. Az orvos gyorsan lecsippentette a menthetetlen középső ujjat, bekötözték és már adták is ki az ablakon. Ennyi figyelem jutott a frontvonalaknál egy sérült katonára.
A főváros hadikórházaiban = Az Est, 1914. szeptember 7.
Fényes László: Szabadka kórház-város = Az Est, 1914. szeptember 18.
Fényes László: A kötözőhelyen = Az Est, 1914. szeptember 29.
Készítette: Takács Róbert

Az Est, 1914. szeptember 7.

Az Est, 1914. szeptember 18.

Az Est, 1914. szeptember 29.