Gül Baba nevét egész Budapest jól ismeri, és azt is tudja, hogy sírkápolnája ott található a Margit-hídtól nem messze, a Rózsadombon – utóbbinak elnevezése is a török szerzeteshez kötődik: állítólag az ő rózsáival ültették tele a domboldalt. A szerzetes neve maga is rózsát (Rózsa apó) jelent, és a legenda szerint csodálatos rózsáinak magját olvasófüzérébe rejtve csempészte ki egy rózsatermelő bolgár városból, ahol a rózsaolaj készítésének tudományát is megtanulta.
Várostörténeti „szerepéhez” képest Gül Baba csak egészen rövid ideig tartózkodott Budán, hiszen a Szulejmán szultán vezette hódító török hadsereggel érkezett 1541. augusztus 29-én, és a Nagyboldogasszony templomban (ma Mátyás-templom) rendezett török hálaadó imádság idején érte a halál – legalábbis Evlija Cselebi török történetíró feljegyzései szerint.
A pár évvel később emelt, nyolcszög alakú síremlék a vallásos törökök zarándokhelyévé vált, maga Cselebi is járt itt az 1660-as években. Érdekesség, hogy az épületet Buda visszafoglalása után bő száz évig jezsuita kápolnaként használták. A török kormány a szívén viselte a türbe sorsát, a 19. század utolsó évtizedeiben fedezte a felújítási munkák költségeit, majd az I. világháború első éveiben is dolgoztak az épületen. Ekkor – 1915 júliusában – adott hírt Az Est arról, hogy a padozat cseréje miatt felásott földben három különböző személy csontjait találták meg, amelyek közül az egyiket Bartucz Lajos antropológia professzor – aki az előző évben Martinovics Ignác és a vele együtt kivégzett magyar jakobinus felkelők sírját tárta fel – Gül Babaként azonosította. A maradványokat 1915. július 1-jén a török császári főkonzul, Ahmed Hikmet bej jelenlétében ünnepélyesen visszatemették.

Felhasznált irodalom:
Megtalálták Gül baba csontjait = Az Est, 1915. július 2.

Készítette: Takács Róbert