Pesti Napló

Egzotikus konzulok

Címkék
diplomácia

Bár az Osztrák-Magyar Monarchia nagyhatalomként általában rendezett – vagyis nem egyenrangú – diplomáciai kapcsolatot tartott fenn a kisebb országokkal, ez egyáltalán nem azt jelentette, hogy távoli és a Habsburgok birodalmával nem túl szoros kapcsolatot ápoló országok állandó követséggel vagy konzuli tisztviselőkkel képviseltették volna magukat Bécsben. A hivatalos kapcsolatot sokszor egy-egy kalandos kedvű osztrák-magyar alattvaló jelentette, aki nem ritkán saját szakállára szervezte meg a diplomáciai képviselet lehetőségét.
Ilyen figura lehetett Matzenauer Károly, vagy Karl Friedrich Franz Matzenauer, aki előbb Latin-Amerikát utazta be – erről készült könyvét még a Földrajzi Közlemények is ismertette –, majd hazatérvén Venezuela, Nicaragua és Bolívia konzulja lett – Bécsben. Bár 1900-ban kastélyt és birtokot vett a Vend-vidéken, széleskörű „diplomáciai” kapcsolatait tovább ápolta.
Ez lett a veszte is. Amikor kitört a háború, a rend éber őreinek azonnal gyanús lett az orosz levelezést folytató Matzenauer, aki aztán kidobta a kastélyába betörő csendőröket. A „kémgyanús diplomata” tárgyalására csak 1916-ban került sor és mindjárt el is kellett halasztani. Matzenauer ugyanis bejelentette, hogy ő tulajdonképpen Libériának a cári udvarhoz akkreditált követe, ezért lakhelye területenkívüliséget élvez. Ennek alátámasztására három, némileg furcsa dokumentumot mutatott be. Egy spanyol nyelvű okiratot, amellyel Libéria kormánya őt delegálta a madridi postaügyi kongresszusra, egy menetlevelet a szentpétervári követségtől és végül egy okiratot Merry del Vaal bíborostól, a vatikáni államtitkártól, ami azt igazolta, hogy pápai grófi címet kapott.

Felhasznált irodalom:
A libériai követ = Pesti Napló, 1916. június 17.

Készítette: Egry Gábor

A libériai követ. Pesti Napló, 1916. június 17.
A libériai követ.
Pesti Napló, 1916. június 17.