Szilárd Leó atomtudós neve sokak számára ismerősen cseng, a vele rokonsági kapcsolatban nem álló, de szintén magyar származású tudósé, Szilárd Béla kémikusé (1884–1926) már kevésbé. Vélhetően azért, mert miután Szilárd Béla vegyész-gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett 1905-ben, és már ezzel párhuzamosan a kor egyik izgalmas, új területével, a radioaktivitással kezdett el foglalkozni, hamar kikerült Párizsba és vissza se tért Magyarországra. 1907 és 1910 között az akkor már Nobel-díjas fizikus házaspár, Marie és Pierre Curie párizsi laboratóriumában dolgozott. Később saját laboratóriumot nyitott Párizsban: a Laboratoire de produits Radioactifs elnevezés is mutatta, hogy Szilárdot elsősorban a radioaktivitással kapcsolatos gyakorlati műszaki kutatások érdekelték, mindenekelőtt a mérőműszerek kifejlesztésében jeleskedett, de több, iparban hasznosítható ötlettel is előállt.
A világháború mégsem Párizsban, hanem Angliában érte, ahol a Londoni Egyetemen dolgozott éppen. Az internálást azonban elkerülte – bár egy ellenséges ország állampolgára volt –, de székhelyét hamar áttette a semleges Spanyolországba, előbb Barcelonába, majd 1917-ben a Madridba. Az Est cikke alapján nem csak a spanyol természettudományos körökben vált népszerűvé, de a királyi családdal is közelebbi ismeretségbe került. A beszámoló szerint ennek Mária Krisztina királyné tudományos érdeklődése állt a hátterében. Az osztrák hercegi származású királyné – aki II. Lipót dédunokája volt és Morvaországban született – 1879-ben lett XII. Alfonz spanyol király (második) felesége, akit már a bécsi Theresianumból ismert.
Szilárd Béla a világháború végén nem Magyarországra, hanem Franciaországba tért „haza”, és folytatta radioaktivitással és mérésekkel kapcsolatos kutatásait. Meg is házasodott, egy francia szocialista politikus, Adéodat Compère-Morel lányát vette feleségül. Többek között kifejlesztett egy olyan rendkívül praktikus célokat szolgáló eljárást, amely képes volt kiszűrni a hamis gyöngyöket. Ahogy a Pesti Napló leírta, a gyöngyhamisítás számos módozata könnyen leleplezhető volt már húszas években is – eltérő fajsúlya vagy erezettsége alapján. Utóbbit egyszerű mikroszkópos vizsgálat is kimutatta. A „japán módszer” azonban valódi kagylókkal dolgoz(tat)ott: maga a gyöngyhamisító gondoskodott arról, hogy apró szennyeződés (gyöngyházdarabka) kerüljön a kagylóba. Valójában helyesebb volna gyöngytermesztőről beszélni, mivel a gyöngy igazi, csak éppen „tömegesen” termelhető. Viszont jelentős árkülönbség volt a termesztett és a természetes igazgyöngy értéke között, Szilárd készüléke pedig a kettő között a gyöngy optikai tulajdonságai alapján tudott – jó eséllyel – különbséget tenni. Szilárd 1926 májusában bekövetkezett halálakor azonban már egy megbízhatóbb, két német tudós által kidolgozott módszer is létezett, amely azt használta ki, hogy a „japán gyöngy” magjában lévő gyöngyházdarabka reagál az elektromágneses erőre, míg a természetes gyöngy magja nem.

Felhasznált irodalom:
Palló Gábor: Szilárd Béla.
Forrás: http://tudosnaptar.kfki.hu/s/z/szilardb/szilardbpant.html
Révész Andor: Egy magyar tudós a madridi egyetemen = Az Est, 1917. július 1.
Meghalt Curie-né magyar munkatársa = Az Est, 1926. június 3.
Igazgyöngyök hamisítása = Pesti Napló, 1926. augusztus 13.

Készítette: Takács Róbert