Portugália az első világháborúban? A Lusitania elsüllyesztésén túl nem sok minden juthat az eszünkbe, és az is brit gőzös volt. Okkal: a Nagy Háború valóban nem Portugália szerepvállalásáról maradt nevezetes, de hát ez általában az elmúlt fél évezredről elmondható a tordesillasi szerződés óta. Akkor még Spanyolországgal együtt osztozott a fél világon, aztán nem telt el száz év, és már uralkodónak is egy spanyolt kapott Tengerész Henrik és Vasco da Gama büszke és egyre frusztráltabb népe. Kevés ország van, amely akkorát csúszott volna lefelé egy világbirodalmi státuszból, mint Portugália, amely Afrika körülhajózása óta csak a portói bor angliai sikereit tudja leginkább felmutatni – mindeközben az 1755-ös lisszaboni földrengéssel is megverte őket az ég, amely akkora sokkot jelentett, hogy valóságos hitelhagyási hullámot indított el. És mire abból felocsúdhattak, 1822-ben Brazília, Portugália „Indiája” kikiáltotta függetlenségét. Ilyen mértékű kudarcsorozat után az 1910 óta köztársaság Portugáliában a világháborúba történő belépéstől remélhették, hogy valamelyest helyrepofozzák a nemzeti dicsőséget. A „fekete kontinensen” a mai Angolát és Mozambikot birtokló luzitánok mindenekelőtt Németország délnyugat- és délkelet-afrikai gyarmatait nézték ki maguknak. 1914 novemberében a portugál kormány nyilatkozatot is tett közzé az Angliával való együttműködésről, és decemberben már expedíciós hadsereget küldött, hogy támogassa az angolok harcát Német Délnyugat-Afrikában (akik persze maguk is boldogultak). Ilyen előzmények után felfoghatatlan, miként gondolhatták a Népszavánál az 1915. március 16-án közölt Portugália Anglia ellen fordul című írásban, hogy Portugália a központi hatalmak oldalán avatkozik be a küzdelembe, de hát a Portugáliát „még Napóleon hódító hadai sem győzhették le” kitétel után már semmin sem csodálkozhatunk: a cikkben nem tudunk mást látni, mint a bekerített központi hatalmak kényszeres szövetségkeresésének – és a lakosság hangulatjavító biztatásának – lenyomatát. Nem valószínű, hogy ma már túl sokan emlékeznének a cikkben ismertetett operettkonfliktusra, mint ahogy nyilván arra sem, hogy Portugália egy évvel később az antant oldalán belépett a háborúba. A portugál hadsereg jelentőségét ugyanis kivételesen telibe találta a Népszavában közölt cikk: egy emberként harcolt.
Felhasznált irodalom:
Galántai József: Az I. világháború. Budapest, 2000.
Portugália Anglia ellen fordul = Népszava, 1915. március 16.
Készítette: Csunderlik Péter
Népszava, 1915. március 16.
Portugália Anglia ellen fordul
Az a tény, hogy Anglia csapatokat szállított a portugál partokra, megváltoztatta egyszerre a nép hangulatát. Megegyezés a pártok között ugyan még nincs, de mindkét párt hivatalos orgánuma egyértelműen hangoztatja, hogy Portugália nem hajlandó Anglia hűbérese lenni. Portugália legnagyobb büszkesége – hangsúlyozzák a lapok – az, hogy még Napóleon hódító hadai sem győzhették le, és ha Anglia erőszakoskodik, úgy egész Portugália mint egy ember fog harcolni. Tény az, hogy Anglia követsége védelmére kisebb tengerészkülönítményt szállított partra. Ismét óriási tüntetések vannak a lisszaboni angol követség és az oportói angol konzulátus ellen, de valószínű, hogy a 14-i angol kongresszus legalább némileg lecsillapítja a kedélyeket és meghozza a békét, amely után egész Anglia sóvárog. Annyi bizonyos, hogy Castro, aki a mostani zavaros helyzetben megállotta a helyét, továbbra is kormányon marad.
