Magyarország

„Dohányt csavart egy keskeny papirosdarabba, ezt szítta” – Az első világháború és a cigaretta kora

Címkék
dohány

Az „imperializmus”–elméleten alapuló megközelítés szerint az első világháború kitörését a világ újrafelosztásának vágya okozta a későn jövő, újonnan felkapaszkodott, „parvenü” hatalmak részéről, úgyhogy fordítsuk tekintetünk nyugat felé és tegyük föl a kérdést: mit adtak nekünk a gyarmatok? Vegyük most csak a 16. századi „új kontinenst”, amely fokozatosan emancipálta magát az európai befolyás alól, hogy aztán azzal kezdődjön a 20. század, hogy 1917-ben a háborúba társult hatalomként belépő USA csapatai megérkeznek az öreg kontinensre, hogy rendet tegyenek a demokrácia lobogója alatt. Ha az európai gyarmatosítók a kereszténységet és a náthát adták át az amerikai őslakosoknak, akkor az európaiak tőlük – legfontosabb importcikként – a burgonyát és a dohányt vették át. Mind a burgonya, mind a dohány – és talán még a csokoládét is idevehetjük – idővel jóval értékesebbé vált, mint az arany és az ezüst, amely miatt a hódítók első nemzedéke elsődlegesen átszelte az óceánt. De míg a burgonya tömegélelmezési cikként vált jelentőssé, a dohány kifejezetten élvezeti cikként futott be példátlan karriert, egészen az 1970-es évekig, amikor is a dohányzásellenes lobbi egészségügyi indokokkal, politikai támogatást is maga mellé állítva meg nem kezdte máig tartó ellentámadását. A dohányt kezdetben kizárólag szivar vagy tubák formájában fogyasztották a nikotinisták – a dohány hatóanyaga első azonosítójától, Jean Nicot-tól (1530–1600) kapta a nevét –, míg meg nem jelent a mai is ismert cigaretta. James Bonsack 1884-ben szabadalmaztatta a cigarettagyártó gépét, amely lehetővé tette a tömegtermelést, 1892-ben pedig megjelent a hordozható cigarettatöltő. A dohányzás első forradalma az első világháborúhoz köthető, a katonák többsége ugyanis ekkor szokott rá a cigarettára, és a lövészárok harcok korából ered az a máig élő illemszokás is, mely szerint egy gyufával legfeljebb csak két cigarettát gyújthatunk meg. Ennek egykor biztonsági oka volt: az ellenség mesterlövészei az első lángvillanásra felfigyeltek, a második felparázslásra már célozhattak és a harmadik rágyújtót már kilőhették. Hiába: a dohányzás öl. A Magyarország az 1916. január 29-i számában egy kis, mára nikotinsárgává színeződött cikkében közölt érdekes adalékot a dohányzás történetével kapcsolatban, amely szenvedélynek ekkoriban már egyre többek lehettek Magyarországon is rabjai.

Felhasznált irodalom:
A cigaretta kora = Magyarország, 1916. január 29.

Készítette: Csunderlik Péter

Magyarország, 1916. január 29.
A cigaretta kora

A cigarettáról azt írták volt a minap, hogy az 1808. évből ered, sőt egy másik adat szerint csak 1852-ből. Ezt megcáfolja egy könyv, amelynek címe „Traits galants et aventures du Sieur Pierre De Fleurville (Paris, Charpentier, 1913)”. Ez a könyv memoárokat tartalmaz a 18. századból. A többi közt egy passzus így hangzik benne: „Az 1767. esztendő május 1-én tizennyolc esztendős lettem. Egy fiatal brazíliai nővel volt kalandom. Gyönyörű szemei voltak, a bőre olyan, mint a vörös réz és cigarellót szív. Vagyis dohányt csavart egy keskeny papirosdarabba, ezt szítta és hosszú sugarakban fújta ki magából a füstöt valami különös nagy élvezettel. Nem fogadta el a burnótszelencémet, melyben finom rapé volt. A nikotintól megmérgezett lehelete csakhamar elűzött tőle.”