Pesti Hírlap, 1914
Pesti Hírlap, 1914

De kik azok a népfelkelők?

A népfelkelés olyan önkéntesekből alakíttatik, kik a sorhadhoz, a hadi tengerészethez és a honvédséghez nem tartoznak” – írja az 1868. évi XLII. törvénycikk, amely a népfelkelés felállításáról rendelkezett. A törvényt I. Ferenc József szentesítette 1868. december 5-én, mit sem tudva arról, hogy mekkora szükség lesz a népfelkelők haderejére az első világháború idején. A népfelkelés gyakorlatilag az Osztrák-Magyar Monarchián belül a Magyar Királyság fegyveres kiegészítő ereje volt 1868 és 1918 között, mintegy harmadik vonalat alkotó haderőként funkcionált a közös hadsereg és a magyar királyi honvédség mellett. A békeidőben nem működő népfelkelő ezredek mozgósításkor illetékesség (azaz lakóhely) szerint álltak fel, két fegyvernemben (gyalogság, lovasság). A népfelkelés vezényleti nyelve a magyar volt. Tagjai nem rendelkeztek saját egyenruhával (a honvédségi egyenruha volt számukra is kötelező), csupán egy megkülönböztető nemzetiszínű szalagot viseltek a bal karjuk felső részén.
Az 1914-es mozgósításkor 30 népfelkelő gyalogezred volt Magyarországon, tagjai – ahogy a Pesti Hírlap cikkéből is látható – polgári foglalkozást űztek, amit még a katonai kiképzés ideje alatt is gyakoroltak. A népfelkelők életkoráról az eredeti jogszabály nem rendelkezett, azonban a törvényt 1915-ben módosították (1915. évi II. törvénycikk), és itt már megjelent az életkori cenzus: 18 és 50 között minden magyar hadrafogható állampolgár népfelkelési kötelezettséggel bírt. Így fordulhatott elő, hogy apa és fia ugyanannak az ezrednek a tagjaként harcolt és esett hadifogságba – de ez már egy másik történet.

Felhasznált irodalom:
Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk.: Szijj Jolán. Budapest, 2000. 498.
A népfölkelők szabadideje = Pesti Hírlap, 1916. június 17.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1916. június 17.
A népfölkelők szabadideje

A hadügyminiszter új rendeletet adott ki, amelyben azt mondja, hogy a hadügyi kormány tudomására jutott, hogy a népfölkelők szabadidejükben hivatásukat, mint vendéglősök, pincérek, ügynökök, mesteremberek stb. egyenruhában végzik. Ha arra, hogy kellően indokolt esetekben, a szolgálati idő letelte után, polgári foglalkozásukat űzhessék, engedélyt kapnak, azt is tudomásukra kell adni, hogy ilyetén működésüket polgári ruhában kell gyakorolniuk. Megjegyzi még a miniszter, hogy éjjeli munkát nem végezhetnek, és hogy szabadidejükben csakis az esetben űzhetik mesterségüket, ha ez a katonai szolgálatot vagy a kiképzést nem befolyásolja hátrányosan.