Ezúttal nem a jól ismert Petőfi-versről lesz szó, hanem egy ennél sokkal földhözragadtabb és kardinálisabb kérdésről, az 1917. májusi cserebogár-invázióról. A vészharangot a Pesti Hírlap kongatta meg, arról számolva be, hogy a népdalból is ismert rovar „az ország egyes részeiben nagymértékben lépett föl és kártékony munkáját megkezdte”. Tegyük hozzá, a lap megengedő volt a cserebogárral és rügyfogyasztási szokásaival szemben – neki is élni kell valamiből, jegyezte meg az újságíró. Ettől függetlenül arra biztatták az olvasókat, hogy gyűjtsék össze és adják le a hatóságoknak a rovarokat, akik litereként fizettek a bogarak után, Kecskeméten például húsz fillérre taksáltak egy liternyi cserebogarat, amelyeket az előzetes követelmények szerint leforrázott állapotban kellett leadni a gyűjtőpontokon. A lap némi tudományos (vagy legalábbis annak szánt) magyarázatot is adott a májusi invázióra: mivel a „cserebogárálca” 36 hónapig fejlődik a föld alatt, ezért háromévente várható nagyobb számú bogárinvázió. Ennek kiszámítása pedig egy pofon egyszerű képlet alapján történik: a tömeges megjelenés abban az évben aktuális, amelynek számjegyei összeadva oszthatók hárommal. Így míg 1917-ben nagyon is égető volt ez a probléma, hiszen 1+9+1+7 = 18, addig 2017-ben nyugodtan hátradőlhetünk, hiszen a bogarak messziről elkerülnek minket.

Felhasznált irodalom:
A cserebogár ára = Pesti Hírlap, 1917. május 4.
A cserebogár-veszedelem = Pesti Hírlap, 1917. június 5.

Készítette: Kaba Eszter