Belebukott a piavei katasztrófába, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó világháborús offenzívájába Conrad von Hötzendorf tábornagy, utódja József főherceg lett. A korábbi vezérkari főnök nem az egyetlen és nem is a legfőbb felelőse volt az olasz fronton 1918 júniusában indított támadás kudarcának. A teljes olasz arcvonalon, megfelelő erőfölény és koordináció nélkül, az áradó Piavén megkezdett offenzíváért sokkal inkább a hadműveleti központ, az 1918-as vezérkari főnök, Arz Artúr vonható felelősségre.
A hatalmas vereség végképp eldöntötte a Monarchia sorsát. Az 1918-ban a dél-tiroli frontszakaszon parancsnokló, így az egész hadműveletért indokolatlanul bűnbaknak kikiáltott tábornagy sorsa megpecsételődött, leváltották posztjáról. Vigaszul grófi címet kapott, illetve „az összes testőrségek ezredese” lett – ahogy ezt Az Estből megtudhatjuk.
Nem jártak ennyire jól a Piavén halálba küldött osztrák és magyar alattvalók: erről a Magyarország számolt be július 20-án. Mint kiderült, az olaszok az áradó Piavén átmenekülni nem tudó katonákat (vagy egy részüket) lemészárolták. A Magyarország így fogalmazott: „A Piave-sziget kiürítése alkalmával az egyik helyen az olasz csapatoknak az emberiesség minden törvényét kigúnyoló következő magatartását állapítottuk meg. Egyes emberek, akik még a Piave túlsó partján maradtak, és akiket nem lehetett már biztonságba helyezni, olasz fogságba jutottak, míg a legtöbbnek sikerült úszva a Piave innenső partjára átjutni. Egybehangzó és megbízható vallomások szerint a visszamaradottakat az olaszok lemészárolták. A gyáva durvaság ez utálatot keltő példáját a civilizált emberiség örökre emlékeztében fogja tartani.”

Felhasznált irodalom:
Conrad tábornagyot felmentették állásától. Grófi rangot kapott. Utóda József főherceg = Az Est, 1918. július 17.
A Piave-szigeten visszamaradt katonáink sorsa = Magyarország, 1918. július 20.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Az Est, 1918. július 17.
Conrad tábornagyot felmentették állásától
Grófi rangot kapott. Utóda József főherceg

Félhivatalosan jelentik: Ő császári és apostoli királyi felsége a következő legfelsőbb kéziratot bocsátotta ki:
Kedves báró Conrad tábornagy!
Csak nehezen tudtam elhatározni, hogy felmentés iránti megújított kérését teljesítsem. Hadseregeimben már évtizedek óta dicsőséges név az öné. Ön volt az első a taktikai kiképzés modern úttörői között. Mint a vezérkar főnöke súlyos körülmények között kezdte meg a hadseregnek éles látókörű és korszerű kifejlesztését. Ezeknek az alapoknak megteremtése tette nekünk lehetővé, hogy dicsőségesen álljuk a harcot az egész ellenséges világgal szemben A háborúban nagy felelősséggel járó állásokban kifejtett tevékenysége, főképpen pedig mint a vezérkar főnökéé, minden időkre díszes helyet biztosit önnek a történelemben. Tetteinek teljes értéke csak később válik mindnyájunk közkincsévé. Egy emberöltőn át eredményesen és önfeláldozóan végzett munkájáért örökre megilleti önt az én köszönetem, hadseregem és a haza köszönete. Kinevezem önt az összes testőrségek ezredesévé és az örökös grófi méltóságot adományozom önnek.

Eckartsau, 1918. július 15.
Károly

Egyidejűleg őfelsége kinevezte József főherceg vezérezredest hadseregcsoport-parancsnokká, Schönburg-Hartenstein Alajos herceg lovassági tábornokot pedig egy hadsereg parancsnokává.

Magyarország, 1918. július 20.
A Piave-szigeten visszamaradt katonáink sorsa

A sajtóhadiszállásról jelentik: A Piave-sziget kiürítése alkalmával az egyik helyen az olasz csapatoknak az emberiesség minden törvényét kigúnyoló következő magatartását állapítottuk meg. Egyes emberek, akik még a Piave túlsó partján maradtak, és akiket nem lehetett már biztonságba helyezni, olasz fogságba jutottak, míg a legtöbbnek sikerült úszva a Piave innenső partjára átjutni. Egybehangzó és megbízható vallomások szerint a visszamaradottakat az olaszok lemészárolták. A gyáva durvaság ez utálatot keltő példáját a civilizált emberiség örökre emlékezetében fogja tartani.