A nemzetiségi alapú politikai konfliktusok szinte már maguktól értetődőek voltak az Osztrák–Magyar Monarchiában. A háborút megelőző évek sem szűkölködtek mindebben, a birodalomnak sem a magyar, sem az osztrák részén. A dualista berendezkedés kihívói közt szerepeltek cseh, szerb, horvát pártok és politikusok, akik valamennyien azt szerették volna elérni, hogy a Monarchián belül ők is államisághoz jussanak.
„Kedves anyám, jobb lett volna, ha a harcmezőn elpusztulok, mi a halál azokhoz a kínokhoz képest, amelyeket most elszenvedek. Ki vagyunk téve a csőcselék gúnyjának és gyakran tettleg is bántalmaznak minket, védtelen foglyokat.
Az első világháború története a hírszolgáltatás és propagandaháború története is. A propaganda célja a harci szellem felélesztése és fenntartása volt, ennek megfelelően egyik állandó témája az ellenség ábrázolása, lehetőleg minél negatívabb formában. A hírszolgáltatás elvileg a háború menete objektív megítélésének
A mozgósítás már a világháború kezdetén súlyos munkaerőgondokat okozott, amit az idősebb és fiatalabb korosztályok, illetve a nők munkába állítása révén próbáltak meg enyhíteni.
A világháborút megelőző évek nyilvánosságában a magyarországi nemzetiségek alapvetően kettős szerepben jelentek meg. Magyarosodásukkal a nemzeti eszme diadalát hozó csoportként, és a nemzetállam megteremtésének legfőbb akadályaként is.
