Múltkori cikkünkben egy 1915. végi, paksi tudósítás kapcsán már esett szó a rossz magyarországi csecsemőhalálozási adatokról és a nem megfelelően működő gyermekvédelmi intézményrendszerről. 1916 elején a Népszava cikke ugyanezzel a problémával foglalkozott a szomszédos Fejér megyei helyzetet boncolgatva.
„Álmomban, ha egyszer Cézár lehetnék, Magyarországon tíz esztendőre minden ünnepet betiltanék, minden szónoklatot ötévi fegyházzal sújtanék, a szebbeket tíz esztendővel.” – fakadt ki Az Est riportere, Fényes László paksi tudósításának végén.
1915 őszén már gőzerővel dübörgött a háborús biznisz, amit jól szemléltetnek Az Est híradásai is. Már 1914 augusztusában olvashattunk háborúsdit játszó gyerekekről – a játékgyárak senkit nem hagytak az útszélén (favesszővel a kezében).
1915 késő tavaszán – nyarán Az Est kétszer is foglalkozott azokkal a gyerekekkel, akik nemcsak katonásdit játszottak, hanem tényleg megpróbáltak eljutni a frontra, sőt többüknek sikerült is. A háború első felében azonban még nem arról volt szó, hogy fel kellett volna tölteni a lövészárkokat
Az első világháború új kultúrtörténeti szempontú megközelítései kiemelt figyelmet fordítanak az eseményeket átélt gyerekek „nagy háború” reprezentációira. Arra, hogy miként fogták fel és értelmezték a legkisebbek – az óvodások és elemisták – a nemzetek harcát: apjuk
Mit játszottak a gyerekek a háború idején? Természetesen háborúsat – derül ki Az Est 1914. szeptember 24-i riportjából, amely a Dohány utcai óvoda életébe enged bepillantást. A cikkből megtudhatjuk, hogy a hangadók természetesen a magyar honvédeket játszották, míg a
