A Pesti Napló 1918. április 20-án és 21-én egy-egy cikket szentelt egy bécsi és egy budapesti értekezletnek, amelyek témája a nők hadiszolgálata volt. Ilyen értekezletet a Monarchiában addig még sosem tartottak, de a hadigazdaság miatt a nők szerepe a hátországi gyárakban felértékelődött, illetőleg az emberhiány olyan nagymérvű volt a frontokon, hogy még ott is szükség volt a nők bevetésére. A budapesti értekezleten el is hangzott, hogy „huszonnégy éven aluli leányt egyáltalában nem küldenek a frontra, ezeket kizáróan a mögöttes országrészben helyezik el”. Azokat pedig, akiknek a gyermekeik tíz éven aluliak, „nem viszik el lakóhelyükről”. A budapesti értekezlet végén pedig megalakították a Nővédelmi Bizottságot.
A bécsi és budapesti értekezleten egyaránt felszólalt báró Hazai Samu vezérezredes, 1910 és 1917 közötti honvédelmi miniszter. Hazai vázolta, hogy „mily csekély és silány annak a nőnek a munkája, akinek gondolatai gyermekeinél időznek, akik felügyelet nélkül nyomorúságos sötét szobában éheznek, betegek és nem részesülnek orvosi segítségben”. Éppen ezért szükséges szerinte, hogy „a nők millióit a lehető legkedvezőtlenebb viszonyok között munkaképessé tegyük, a termelést fokozzuk és közvetett módon erőket szerezzünk a hadban álló sereg számára”.
Ebben fontos szerepet szánt a „fennálló nőegyesületeknek”, amelyek „azt a feladatot vállalják, hogy a női munka akadályait különböző emberbaráti intézmények létesítése által megszüntetik”. Hazai mindehhez hozzátette: „Ez a háború bármily nagy szerencsétlenséget jelent az emberiségre, mégis előbbre vitte a világot mozgató kérdéseknek, a többi közt a női kérdésnek a megoldását.” Szerinte ugyanis a háború azt bizonyítja, hogy „az összes nőktől az állam megmentése érdekében követelt szellemi, lelki és fizikai közreműködést a létért való harcban csak akkor érjük el, ha a nőknek megadjuk a munka jogát az általuk eddig el nem ért tereken”.
Mindkét értekezleten feltűnt és fel is szólalt egy később szintén fontos szerepet játszó katona, Julier Ferenc, aki a hadsereg Hazai Samu által megszervezett pótlásügyi főnökségén tevékenykedett – nem mellesleg Gömbös Gyulával, a későbbi miniszterelnökkel együtt. Az 1918-as cikkekben csak Julier alezredesként emlegetett főtiszt a hadseregbeli női munka megszervezéséről beszélt. Julier nagyjából egy év múlva, 1919. július 3-án, a Tanácsköztársaság idején a magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnökké lépett elő. Minthogy Gömbös Gyulával akkor is tartotta a kapcsolatot, valószínűleg ez játszott közre abban, hogy a Horthy-korban őt nem vonták felelősségre a Tanácsköztársaság idején játszott szerepéért.

Felhasznált irodalom:
Báró Hazai a nők hadiszolgálatáról = Pesti Napló, 1918. április 20.
Magyar nők hadiszolgálata = Pesti Napló, 1918. április 21.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Pesti Napló, 1918. április 20.
Báró Hazai a nők hadiszolgálatáról
A királyné védnöksége alatt szervezet alakul

Bécs, ápr. 19.
Ma tartották Bécsben nagy érdeklődés mellett az első női konferenciát. A megnyitó beszédet báró Hazai Samu vezérezredes tartotta, aki vázolta az e háborúban való női munkának a fejlődését, feltételeit és jelentőségét. Kifejtette, hogy a mostani háborúban, amelyben utolsó leheletünkig küzdeni akarunk létünkért, sok millió katonát tevő hadseregeket állítottunk fel. A hiányzó erőket valamelyes módon pótolni kellett, mert ez a kolosszális háború óriási mennyiségű anyagot fogyasztott. Az elvont munkaerők pótlására csak kevés férfi, ellenben annál több nő állott rendelkezésre. Ilyképpen milliókra menően, akik eddig nem voltak foglalkoztatva, részint hazafiságból, részint a szükség által kényszerítve hirtelen hivatást találtak.
A hadban álló katonákban való hiányt olyképpen kellett fedezni, hogy a mögöttes országrészben, valamint a hadseregnél levő férfiakat el kellett vonni oly munkáktól, amelyeket nők is végezhetnek és azonkívül oly intézkedéseket kellett tenni, amelyek a nők munkaképességét és munkakedvét fokozzák, mert tudvalevően a nők munkateljesítménye, eltekintve a szakismeretektől, úgy fizikai alkalmasságuktól, mint házi és anyai gondok által befolyásolt lelki állapotuktól függ.
Hazai ezután vázolta, hogy mily csekély és silány annak a nőnek a munkája, akinek gondolatai gyermekeinél időznek, akik felügyelet nélkül nyomorúságos sötét szobában éheznek, betegek és nem részesülnek orvosi segítségben.
Összes erőnk megfeszítésével bizonyára meg fogunk felelni annak az óriási feladatnak, hogy a nők millióit a lehető legkedvezőtlenebb viszonyok között munkaképessé tegyük, a termelést fokozzuk és közvetett módon erőket szerezzünk a hadban álló sereg számára. A fennálló nőegyesületeket, amelyek azt a feladatot vállalják, hogy a női munka akadályait különböző emberbaráti intézmények létesítése által megszüntetik és ha a meglévő viszonyok között eredményeket akarnak elérni, organikus egésszé kell tennünk. Németországban ezt az eszmét már megvalósították. „A háborús női munka nemzeti bizottsága” címmel igen sok nőegyesület szövetkezett és ez egyesült bizottság fölött való védőséget a német császárné vette át. A rendező bizottságnak az a feladata, hogy biztosítsa a szociális gondoskodás terén működő szervezetek közös munkáját. Kövessük ezt a példát, és alapítsunk mi is ily üdvös szervezetet. Remélem, hogy Őfelsége, a királyné átveszi az új intézmény védőségét.
Ez a háború bármily nagy szerencsétlenséget jelent az emberiségre, mégis előbbre vitte a világot mozgató kérdéseknek, a többi közt a női kérdésnek a megoldását. A mostani háború ugyanis azt bizonyítja, hogy az összes nőktől az állam megmentése érdekében követelt szellemi, lelki és fizikai közreműködést a létért való harcban csak akkor érjük el, ha a nőknek megadjuk a munka jogát az általuk eddig el nem ért tereken és biztosítjuk nekik a szervezésben való részvétel jogát.
A beszéd után Julier alezredes ismertette azt a szervezetet, amelyet a hadvezetőség a női munka tekintetében a hadban álló hadsereg körzetében már végrehajtott.
Végül még Kornitzné, az isonzói hadsereg cs. és kir. munkafelügyelőnője beszélt.

Pesti Napló, 1918. április 21.
Magyar nők hadiszolgálata

Bécsben – mint már megírtuk – pénteken tartották meg az első női konferenciát a nők hadiszolgálatáról, melyet Zita királyné védnöksége alatt szerveznek. Budapesten is értekezlet volt ma, amelyen részt vettek a nőegyesületek kiküldöttei és a hadsereg-parancsnokság területén dolgozó női munkaerők felügyelőnői s képviseltette magát a honvédelmi minisztérium, a miniszterelnökség és a hadsereg-főparancsnokság is. Ott volt továbbá Hazai Samu vezérezredes, Czeke vezérkari ezredes, a nőpótlási ügyosztály vezetője. Reich Árpád ezredes a hadügyminisztérium képviseletében és Somogyi főhadnagy, a magyarországi női akció vezetője. Rosenberg Auguszta nyitotta meg az értekezletet. Ezután báró Hazai Samu vezérezredes beszélt a női munkaerőnek a hadseregben való felhasználásáról, ugyanazokat az okokat hangoztatva, amelyeket már a bécsi értekezletről szóló tudósításunkban közöltünk. Ezután Julier alezredes, a fegyveres erő pótlásügyi osztályának főnöke ismertette a hadsereg körletében dolgozó nők számára létesítendő szervezetet. Georgievics kisasszony, Georgievics tábornok leánya, a második hadsereg női felügyelőnője, vázolta a felügyelőnők feladatát és azután a Galíciában dolgozó nők helyzetét ismertette. Görtiz kisaasszony Grácból, az Isonzó-hadsereg női felügyelője beszélt ezután. Rosenberg Auguszta zárszava megállapította, hogy huszonnégy éven aluli leányt egyáltalában nem küldenek a frontra, ezeket kizáróan a mögöttes országrészben helyezik el. Azokat, akiknek tíz éven aluli gyermekeik vannak, nem viszik el lakóhelyükről. Az értekezlet a Nővédelmi Bizottság megalakításával végződött.