Bárány Róbert emlékérem. Forrás: euroastra.info

Bárány Róbert, a Nobel-díjas hadifogoly

Az 1914-es fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat egy magyar származású orvosprofesszor, Bárány Róbert kapta. A történet érdekessége, hogy – képletesen szólva – ő volt az utolsó, aki megtudta, milyen elismerésben is részesült. 

Bárány ugyanis 1915-ben (mikor a tényleges díjátadóra sor került) hadifogolyként az oroszok vendégszeretetét élvezte. Szabadulása érdekében maga a svéd királyi család is közbenjárt, azonban ennek ellenére csak hosszas alkudozást követően sikerült hazatérnie. Orvosként a fronton és a hadifogságban sem vesztegette idejét, a lőtt fejsebek tanulmányozásával foglalkozott.

Bárány Róbert 1876. április 22-én született Bécsben, édesapja Bárány Ignác banktisztviselő, anyai ágon prágai tudós családból származott. 1900-ban szerezte meg orvosi diplomáját, majd Németországban folytatta tanulmányait.1909-től a bécsi egyetemen a fülgyógyászat magántanára. „Férjem munkáit a tudomány úttörőnek ismerte el. Fő munkája az ember egyensúlyát fenntartó szerv funkcióját, továbbá a fül belseje és a kisagy között fennálló összefüggést derítette fel és a kisagy betegségeinek diagnosztikáját állapította meg” – mesélte férje munkájáról Az Est riporterének, Lázár Jenőnek egy 1915-ös interjúban Bárányné. Az ifjú feleség apósa szerint aktívan támogatta férje kutatásait, rendszeresen olvasta készülő munkáit. Arra a kérdésre, hogy magyar-e a Bécsben élő neves orvos, felesége egyértelműen igennel válaszolt. Az újságíró Bárány tudományos munkája mellett az orosz hadifogság körülményeiről kérdezte elsősorban az otthonmaradt családot. Kiderült, az orvost Kijevből Taskentbe, majd onnan Mervbe szállították, ahol folytathatta gyógyítói tevékenységét. „A Bécsbe visszatért ápolónők mesélték nekem, hogy orosz páciensei két emberért imádkoztak: a cárért és a férjemért” – így a feleség. A szabadon bocsájtásért folytatott tárgyalások azonban eredménytelenek maradtak, ráadásul Bárány 1915 augusztusában maláriában súlyosan megbetegedett. Gyógyulását – saját állítása szerint – nem a svédektől kapott gyógyszernek, hanem saját legénye gondos ápolásának köszönhette. Valószínűleg ez a cikk – és a Nobel-díj súlya – indíthatta el azt a hírlavinát, ami Bárány hazahozatalának minden apró mozzanatát nyomon követte.

Bárány Róbert portréja. Vasárnapi Újság, 1915. november 14.
Bárány Róbert portréja. Vasárnapi Újság, 1915. november 14.

 
A Népszava 1915 októbere és 1917 februárja között tizenegy rövid cikkben adott hírt az eseményekről. A lap első beszámolójában szenzációként jelent meg Bárány díja, amit a stockholmi királyi Karoling Orvostani Intézet adományozott. A díj összege 147 000 svéd korona volt, a nyertest az emberi fül kutatójaként ismerték el, egészen pontosan „vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkásságáért”. Mint a sajtóból kiderült, a hír már az orosz hadifogságban jutott el a neves tudóshoz. Bárány testi fogyatékossága (kiskori csonttuberkulózisa miatt térdei élete végéig merevek maradtak) ellenére önként jelentkezett harctéri szolgálatra. 1915 tavasza már a Przemysl erődben találta, ahol kórházi orvosként dolgozott. Az erőd eleste után Irkutszkba, majd Mervbe vitték. Még az év decemberében felröppent a hír esetleges szabadon bocsájtásáról, a svéd uralkodó család egyik tagja járt közbe érdekében. Bárány felesége 1916 januárjában Bádenbe utazott, hogy ott várja meg férjét, aki azonban még márciusban sem érkezett meg a fogságból. 1916 áprilisában már arról tudósított az újság, hogy az orvost Károly svéd herceg közbenjárása ellenére sem engedik szabadon. Ekkor Kazany városában élt, az egyetemen dolgozott, az oroszok „luxuskörülményeket” biztosítottak számára. A Népszava azon tudósok nevét is felsorolta, akik Báránnyal együtt töltötték hadifogságukat, köztük jó néhány orvos szerepelt.

Végül 1916 júniusában jött a híradás, hogy a neves professzor többedmagával elhagyta Oroszországot és svédországi Haparandába érkezett. Mindenesetre Bárány a hadifogságban sem vesztegette az idejét, júliusban a bécsi orvosszövetség ülésén már a lőtt fejsebek kezelési módjáról tartott előadást. Új kutatási eredményeit nagy figyelemmel kísérték, ennek ellenére az év őszén a Népszava Az Esttel karöltve már a Nobel-díjas tudós mellőzéséről számolt be a bécsi egyetemen. 1921-ben az egyetem tanácsi határozattal tiltotta meg Báránynak, hogy „magát a kalorikus nystagmus felfedezőjének” nevezze. A tudós és az oktatási intézmény közötti ellentétnek köszönhetően Bárány visszatért Svédországba, letelepedett Uppsalában és itt tanított 1936-ban bekövetkezett haláláig.

Érdekesség, hogy Báránynak soha nem volt kapcsolata a magyar tudományos élettel, csupán néhány szót beszélt „apanyelvén”. A tudomány magyar származású Nobel-díjasként tartja számon, a centenárium tiszteletére a Magyar Nemzeti Bank 2014. október 10-én Bárány Róbert  emlékérmet bocsájtott ki.

 
Felhasznált irodalom:
Látogatás dr. Bárány Róbertnénál = Az Est, 1915. október 31.
Népszava, 1915. október 31.
Népszava, 1915. november 30.
Népszava, 1915. december 25.
Népszava, 1916. január 11.
Népszava, 1916. március 15.
Népszava, 1916. április 14.
Népszava, 1916. április 16.
Népszava, 1916. június 9.
Népszava, 1916. július 9.
Népszava, 1916. szeptember 19.
Népszava, 1917. február 20.
A bécsi egyetem a síron túl is haragot tart a Nobel-díjas Bárány Róberttal? = Pesti Napló, 1936. május 30.

 
Készítette: Kaba Eszter