Egy apró morvaországi településen, Fulneken látta meg a napvilágot Hopp Ferenc abban az évben, amikor Kassán majd másfél évtizedes huzavona után első ízben színpadra állították a reformkor nagy nemzeti darabját, a Bánk bánt – 1833-ban.  Hopp a Bach-korszak éveiben települt át Pest-Budára, majd optikusként egy négyéves amerikai tanulmányutat követően átvett egy jól menő vállalkozást a Belvárosban, ahol műszerek mellett fényképezőgépeket is kínált, iskolai szemléltetőeszközöket gyártott. Gazdasági sikerei lehetővé tették, hogy szenvedélyének, az utazásnak és a műkincsgyűjtésnek éljen. Öt világkörüli utazást tett 1882 és 1914 között – mindenekelőtt az ázsiai nagy kultúrák, India, Kína és Japán érdekelte. (Az Est tévesen állította, hogy 60 évvel korábban indult először útnak – az újságíró vélhetően az 57 évvel korábban kezdődő amerikai tanulmányútra utalt.) Legutolsó utazását 1913 őszén kezdte meg: Az Est beszámolója kirítt az 1914. augusztus-szeptemberi „hazatérés-riportok” sokaságából, hiszen nem a háborús lázban égő, ellenséges földről menekülő, sokszor poggyászát is elvesztő embert ábrázolta. Hopp Ferenc megérte a világháború végét, 1919-ben halt meg, ám újabb útra természetesen már nem vállalkozhatott. Több ezer műkincset felölelő gyűjteményét az államra hagyta.

Ötödször a világ körül. Hírek = Az Est, 1914. szeptember 10.

Készítette: Takács Róbert