Népszava, 1914

Amikor a miniszterelnök neve összefonódik a korrupcióval

Egy 1915-ös bírósági ítélet szerint a „lukácskodás” gyalázkodó kifejezés. Maga a szó Lukács László volt miniszterelnök (1912–1913) nevéből származik, akiről két évvel korábban szintén egy rágalmazási perben bizonyosodott be, hogy politikai korrupcióban érintett, és ebbe – ritka kivételként – bele is bukott. A Lukács-ügy 1912-ben robbant ki: Désy Zoltán függetlenségi képviselő választási korrupcióval vádolta meg az akkori kormánypártot és konkrétan a miniszterelnököt, akit Európa „legnagyobb panamistájának” nevezett. (A végül 1914-ben átadott Panama-csatorna építését sorozatos botrányok kísérték, így lett a panama szó a csalás, a korrupció szinonimája.)
Az ügyészség büntetőeljárást indított az ellenzéki képviselő ellen, akit viszont a bíróság végül felmentett a rágalmazás vádja alól. A perben bebizonyosodott, hogy Lukács még pénzügyminiszterként jelentős összeget fogadott el a pártja 1910-es választási kampányára a Magyar Banktól, amely az állami szerződések meghosszabbítását kapta ezért cserébe. A per után a miniszterelnök kormányával együtt lemondott, utóda Tisza István lett.
Az eset természetesen mély nyomokat hagyott a korabeli közéletben. Ennek apró példája egy 1915 elején lezáruló nagybecskereki rágalmazási ügy, amelyben az egyik fél csalással, „lukácskodással” vádolta meg a másikat. A Népszava rövid hírében nincs utalás magára Lukács Lászlóra, de erre nem is volt szükség: a volt miniszterelnököt érintő korrupciós ügyet minden újságolvasó ismerte.

Felhasznált irodalom:

Cieger András: „A mi politikánkban egyik botrány a másikat követi”. A korrupciós ügyek szerepe a magyar politikai életben (1903–1913) = Múltunk, 2008/1. 4–28.
Cieger András: Politikai korrupció a Monarchia Magyarországán, 1867–1918. Budapest, 2010.
„Lukácskodás” becsületsértés = Népszava, 1915. február 28.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1915. február 28.
„Lukácskodás” becsületsértés

Egy nagybecskereki német lapban Stempa Albert nagyjécsai volt takarékpénztári igazgatósági tag 1914. március 21-én cikket írt Zachariás Ferenc takarékpénztári igazgatóról és Spiller Ádám igazgatósági tagról. Azt írta róluk, hogy egy bérleti szerződés körül „lukácskodást” követtek el, mert a befolyt négyezer koronából kétezer-ötszáz korona sóvá lett a kezükön és szertefoszlott. Stempa Albert ellen nyomtatvány útján elkövetett rágalmazásért tett följelentést az igazgató és Spiller igazgatósági tag. A nagybecskereki törvényszék egy hónapi fogházra és kétszáz korona mellékbüntetésre ítélte Stempa Albertet, kimondva, hogy a „lukácskodás” szó meggyalázó kifejezés. A szegedi tábla helybenhagyta ezt az ítéletet.