Budapesti Hírlap

Sztrájkkal tiltakoznak a Szent Gellért Kórház ápolónői

1899-ben adták át a speciálisan a járványos megbetegedések gyógyítására szolgáló Szent Gellért Kórházat, amely a Szent Rókus Kórház fiókkórházaként szolgált. 1917 őszére az itt dolgozó ápolónők helyzete tarthatatlanná vált. A háborús inflációt nem követte az ápolónők fizetése, kosztjuk rossz volt, ráadásul a kórház dolgozóit az is sújtotta, hogy megbetegedésük és munkából történő kiesésük esetén nem kaptak fizetést, ez pedig igen gyakran előfordult. Munkájuk viszont rengeteg volt, hiszen nem csak a „civil”, hanem a háborút megjárt betegeket is ápolniuk kellett.
Növekvő elégedetlenségük miatt egy, a kórházban dolgozó galileista medika, a nőmozgalomban aktívan tevékenykedő Ripper Borbála – egy másik galileista orvos, Lantos Albert felesége – szervezkedésre buzdította a „sorsuk mostohasága” miatt panaszkodókat, és azt javasolta kollégáinak, hogy lépjenek be a Városi Alkalmazottak Országos Szövetségébe. Válaszul a „lázító” Ripper Borbálát végkielégítés nélkül elbocsájtották a kórházból, ami óriási felháborodást okozott. Sztrájkba léptek az ápolónők, és tiltakozó nagygyűlést szervezett a Galilei Kör, ahol Sisa Miklós körelnök mellett Supka Géza polgári radikális és Zádor Pál szociáldemokrata politikus is felszólalt. Ripper Borbála esete azért különös, mert ha nem is a szervezkedés, de antimilitarista tevékenysége és a leletek manipulálása miatt okkal távolíthatták volna el a Szent Gellért Kórházból. A szintén galileista Kelen Jolán meséli el visszaemlékezésében, hogy Ripper Borbála sorra gyártotta a hadviselésre alkalmatlan tbc-seket a bevonulástól félő munkásokból: „Az egyik budapesti hadikórház tüdőbeteg osztályát Ripper Borbála harmadéves orvostanhallgató vezette. Nem mondható éppen véletlennek, hogy sokan feküdtek itt azok közül a munkások közül, akiket bátor, osztályharcos magatartásukért soroztak be katonáknak. Mind tüdővészt kaptak – Ripper segítségével. Miután az első tűzvonal, a biztos halál várt volna reájuk, Ripper jó szeme azonnal meglátta a tébécé szimptómákat, még ha azok nem is jelentkeztek olyan erővel, hogy más orvos is észlelhette volna. Azért volt Ripper nemcsak jó orvos, hanem jó elvtársnő is. (…) Volt a szobában, a harmincegynéhány beteg között egy igazi tüdőbajos is. Köpetvizsgálat előtt ez köpött a többiek poharába. Ripper Boriska igen felháborodott, amikor megtudta, hogy ez az ember egy koronát vesz fel minden jóféle tébécés köpetért. Pedig megérte a pácienseknek, hiszen az életük függött tőle…” Ripper Borbála kirúgásával és a kórházi tiltakozással 1917. november 20-i számában foglalkozott a Budapesti Hírlap.

Felhasznált irodalom:

Kavarodás a Gellért Kórházban = Budapesti Hírlap, 1917. november 20.
Csunderlik Péter: Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták – A Galilei Kör (1908-1919) története. Budapest, 2017.
Kelen Jolán: Galilei per a XX. században. Budapest, 1957.
Tömöry Márta: Új vizeken járok (A Galilei Kör története). Budapest, 1960.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1917. november 20.
Kavarodás a Gellért Kórházban

A Gellért Kórház ápolónői már régóta panaszkodnak sorsuk mostohasága miatt. Azt mondják, hogy az élelmezésük rossz, a fizetésük nagyon kevés, ha pedig megbetegszenek, ami ebben a járványkórházban elég gyakori dolog, akkor egyáltalán nem kapnak fizetést. Ripper Borbála dr., a kórház egyik orvosnője, akinek elmondták keservüket, azt tanácsolta nekik, lépjenek be a Városi Alkalmazottak Országos Szövetségébe, mert így talán hamarabb tudnak változtatni sanyarú helyzetükön. E tanács miatt Gerlóczy Zsigmond dr. kórházigazgató intézkedésére az orvosnőt minden végkielégítés nélkül azonnal elbocsátották állásából, és azóta az ápolónők abbahagyták az ápolást vagy csak ímmel-ámmal végzik. Elhatározták, hogy most csak azért is belépnek a Városi Alkalmazottak Országos Szövetségibe és evégből legközelebb gyűlést tartanak.