1899-ben adták át a speciálisan a járványos megbetegedések gyógyítására szolgáló Szent Gellért Kórházat, amely a Szent Rókus Kórház fiókkórházaként szolgált. 1917 őszére az itt dolgozó ápolónők helyzete tarthatatlanná vált. A háborús inflációt nem követte az ápolónők fizetése, kosztjuk rossz volt,
1914-ben nagy lelkesedéssel, szinte minden állomáson zászlólengetéssel és virágcsokrokkal búcsúztatta az éljenző tömeg a frontra induló katonákat. Nagy társadalmi felbuzdulással igyekeztek gondoskodni a frontról idejekorán hazatérőkről, a sebesültekről is:
A frontról már augusztus folyamán megérkeztek az első sebesültvonatok. Ez egyrészt a hátországban élőkhöz is közelebb hozta a háború borzalmait, amit a magyar katona vitézségéről szóló propaganda aligha fedhetett el.
