Múltkori cikkünkben egy 1915. végi, paksi tudósítás kapcsán már esett szó a rossz magyarországi csecsemőhalálozási adatokról és a nem megfelelően működő gyermekvédelmi intézményrendszerről. 1916 elején a Népszava cikke ugyanezzel a problémával foglalkozott a szomszédos Fejér megyei helyzetet boncolgatva. A rossz statisztikai adatok ugyanis az újság tudósítása szerint a Fejér megyei alispán figyelmét is felkeltették, aki elsősorban népesedési szempontból közelítette meg a kérdést: a háborúban elesetteket „életerős, szívós újabb generációval” kell pótolni. Ehhez pedig a gyermekhalálozás csökkentése szükséges, hiszen az 1914-es statisztikák szerint a megyében 100 újszülött közül 27 nem érte meg a tizedik életévét és – tegyük hozzá – a háború idején valószínűleg csak romlott a helyzet. Az alispán megoldási javaslatai (a megfelelő gyermekgondozás népszerűsítése és magánsegélyezés) azonban csak a társadalmi aktivitás erősítésére vonatkoztak. Ezzel szemben a szociáldemokrata lap azzal érvelt, hogy a szegényebb rétegek elsősorban anyagi okokból nem képesek gyermekeik elégséges szinten történő táplálására sem. Ebből következően a helyzet javításához nem jóindulatú ötletekre, hanem komolyabb gazdasági és társadalmi reformokra lenne szükség.
Felhasznált irodalom:
Magyar kultúrkép = Népszava, 1916. január 18.
Készítette: Ignácz Károly
Népszava, 1916. január 18.
Magyar kultúrkép
(Fejér megyéből.) Tudósítónk írja: Szüts Jenő alispán átiratot intézett a járások főszolgabíráihoz és a körorvosokhoz, amelyben ismerteti, hogy a háborútól kívánt emberáldozat Fejér megyében eddig is nagy arányokban csökkentette a lakosság számát, amely tehát föltétlenül pótlandó, még pedig életerős, szívós újabb generációval. Az alispán a gyermekhalandóság apasztását úgy véli elérni, hogy a vármegye összes orvosait arra kéri, hogy népszerű előadásokban ismertessék a gyermektáplálás elvét, továbbá minden községben a női társadalom köréből szűkebb körű szervezet alakíttatnék, amely ügyelve a csecsemők gondozására és némi segéllyel gyámolítaná a szegény osztályt, továbbá jutalmat adhatna azon anyáknak, akik a csecsemőiket jól gondozzák. Anélkül, hogy az alispán úr jó szándékát kétségbe vonnánk, nézzük csak meg Fejér megye halálozási statisztikáját 1914. évről és hogy mennyit keres a gazdasági cseléd Fejér megyében.
Mind a kettő szomorú statisztika és hiteles.
Azért kell a két statisztikát egymással szembe állítanunk, mert Fejér megye a nagybirtok hazája és e halálozási arány véletlenül (?) ezzel van összeköttetésben. Tehát Fejér megyében az 1914. év statisztikája szerint:
4785 halálozás közül 2154 esett a csecsemőkre. E megdöbbentő jelenség az összes halálozásoknak 45 százaléka. Még szomorúbb dolog, hogy 7793 újszülöttre 2154 gyermek-halálozás jutott. Vagyis minden 100 újszülött közül 27 halt meg csecsemőkorban vagy az élete tizedik évéig.
Nézzük meg a másik statisztikát:
Fejér megyében a „Köztelek” 1913. szeptember hó 13-i számában megjelent statisztikája szerint, amelyet kérdőív alapján a gazdák töltöttek ki, a gazdasági cselédeknek évi 112 korona készpénzfizetése, természetbeni járandóságok értéke 448 korona volt, teljes fizetése pedig 560 koronát tett ki, amelyből 20%-ot kapott készpénzben, tehát naponként 28 fillért, míg természetben 125 fillért. Összes keresete 153 fillért tett ki naponként.
Tessék ebből táplálkozni egy átlagos öttagú családnak és életerős generációt nevelni (…)
