Négy hír is kiemelkedik 1918. november 3. információáradatából: kettő a Népszavában, kettő pedig Az Estben jelent meg. A Népszava arról számolt be, hogy a forradalom vértanúit, a harcokban elesetteket november 3-án temetik a Kerepesi úti temetőben. A másik, „Heti 52 óra munkaidő a gyárakban” című hír szerint pedig a „Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Szövetsége
A világháború negyedik éve – a korábbi évekhez hasonlóan – a nélkülözések jegyében telt. Különösen kiéleződött a helyzet a köztisztviselők, illetve az özvegyen maradt nők és az árvák esetében, helyzetükön az Országos Közélelmezési Hivatal igyekezett enyhíteni.
A Pesti Hírlap 1918 szeptemberében olyan címmel közölt cikket, mely a mai sajtóban is elférne: „Hat munkáscsalád hajlék nélkül” – szólt a híradás a kormányhoz ekkor igencsak lojális lapban. Az írás szerint Pláger Lipót gépészmérnök megvette a Tömő utca 26. szám alatti házat,
Egy, a magyar kormány minisztertanácsa előtt fekvő előterjesztésről adott hírt 1918. július 26-án a Világ. A kereskedelemügyi miniszter, a németbarátságáról ismert, frissen bárói rangot kapott Szterényi József, aki jelentős befolyással bírt nemcsak a magyar kormányban, hanem az egész Osztrák-Magyar Monarchiában is,
Az Osztrák–Magyar Monarchia idején 1917-ben szervezték meg először itthon a rászoruló gyermekek nyaraltatását a király, IV. Károly nevében. 1918-ban folytatódott a munkásgyermekek nyaraltatását biztosító akció, amelyért Vadnay Tibor kormánybiztos volt felelős. A Magyarország 1918. július 13-án arról számolt be, hogy már a második „gyermekvonat” is elindult
Vérlázító esetről írt egy levelező a Népszavának 1918. június 28-án. Egy beteg édesanya számol be arról, hogy mi történt vele a monori vasútállomáson. Férje a háború első napjától fogva katona volt. Négy kisgyereket nevelt a 16 hónapja tüdőbeteg (és a beszámoló szerint feltehetően szívritmuszavarban is szenvedő) nő,
Móricz Zsigmondot realista prózái, a paraszthősök, a falvak és a vidék világának ábrázolása tette ismertté. A háborús évek alatt haditudósítóként is dolgozó Móricz írásait rendszeresen közölték a fővárosi hírlapok. A Pesti Hírlap 1918. május 26-i száma azt az esszéjét hozta le, amelyben egy tragikus sorsú idős „úrinőt” jellemez
