Az állami alkalmazottak egyre romló helyzete folyamatos témát adott egyes sajtóorgánumoknak, így a Pesti Naplónak is. 1917 végén pedig olyasmire került sor, ami néhány évvel korábban teljességgel elképzelhetetlen lett volna: az állami alkalmazottak kormánykritikus szervezkedésbe kezdtek. 1917. december 9-én tartott országos összejövetelükön saját (szak)szervezet alakítását határozták el, hogy annak révén kényszerítsék ki a kormánytól helyzetük javítását.
Maga az ülés a tudósítás szerint felettébb viharosra sikerült. Volt ott majdnem verekedésig fajuló összetűzés, a mérsékelt irányvonal vezetőségi jelöltjei a tömeg nyomására, de jogilag kétes körülmények közt maradtak le a jelölőlistáról, a beszédek pedig a kormány vagy éppen Lánczy Leó bankár ostorozása mellett a szervezkedés szükségéről és előnyeiről szóltak. Talán a legbeszédesebb Rományi Margitnak, a telefonkezelőnők képviselőjének hozzászólása lehetett, aki nemcsak arról számolt be, hogy szervezkedéssel mire jutottak, hanem azt is kifejtette a még mindig főképp férfiakból álló gyűlésnek, hogy bezzeg a szervezkedni gyáva telefonkezelő férfiak – a szervezkedő nőkkel ellentétben – semmire sem jutottak.

Felhasznált irodalom:
Állami tisztviselők ultimátuma = Pesti Napló, 1917. december 11.

Készítette: Egry Gábor