Jó ötlet-e, ha egy újság akkor indít előfizetési kampányt, amikor emelkedik a lap ára? És úgy, hogy azzal „büszkélkedik”, hogy milyen sok fehér, üres hely van a lapban? Ráadásul akkor, amikor a potenciális előfizetőinek jó része szegény? A fenti kérdésre nyilván elsőre nem lenne a válaszunk, 1917 őszén mégis ezt tette a Népszava, nem is ok nélkül.
A szociáldemokraták igyekeztek minél tovább változatlanul tartani napilapjuk árát a háborúban: az első emelésre csak két év után, 1916 szeptemberében kerül sor (egy szám ára 8-ról 10 fillérre, a havi előfizetés 2-ről 2,5 koronára nőtt), amelyet 1917. október elsején követett a második (egy szám ára 12 fillér, a havidíj 3 korona lett). Mindezt a vágtató háborús inflációhoz képest érdemes mérni, amikor is az újság kiadásához szükséges papír 260%-kal, más nyomdai alapanyagok több száz százalékkal drágultak.
Ezt némileg ellensúlyozta, hogy a háború előre haladtával az előfizetők száma is egyre emelkedett: 1917 őszén már több mint dupla annyi példányban jelent meg a Népszava, mint a háború előtt. Ugyanakkor a más újságok által élvezett háborús bevételekből, például a hadikölcsön-agitációért vagy propagandacikkekért kapott támogatásokból a baloldali lap nem részesedett, és a papírhiány okozta korlátozott lapméret következtében hirdetési bevételei is csökkentek. Mindezek indokolttá tették a lap árának emelését, és az erről szóló cikkben a következő magabiztos állítás is szerepelt: „Tudjuk, hogy egyetlen előfizetőnk sem marad el az emelés miatt”.
Ugyanakkor 1917-ben a szakszervezeti mozgalom ugrásszerű növekedésen ment keresztül: az összesített taglétszám 55 ezerről 215 ezer főre nőtt, azaz a beáramló tömegekre mint potenciális olvasókra tekintettel az előfizetési akció is sikerrel kecsegtetett. Az új előfizetőknek pedig a munkások és alkalmazottak érdekeinek harcos érdekképviseletét ígérte a „bátor szavú lap”, így a cenzúra korlátozásai miatt továbbra is gyakran maradtak üresen a Népszava oldalai, hiányoztak egyes mondatok, bekezdések vagy akár teljes cikkek is.

Felhasznált irodalom:
Munkások! Elvtársak! = Népszava, 1917. szeptember 23.
A Népszaváért. Megindult az agitáció = Népszava, 1917. szeptember 23.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1917. szeptember 23.
Munkások! Elvtársak!

A dolgozó népet sújtó kemény megpróbáltatások, a jobb jövőért folyó küzdelmek győzelmes biztosítása kötelességünkké teszi, hogy megerősítsük egyetlen acélos fegyverünket, legerősebb harci eszközünket, pártsajtónkat, a Népszavát.
E célból valamennyi budapesti és környékbeli üzem, gyár és műhely munkásai szeptember hó 28-án, pénteken este gyári, illetve műhelyértekezletet tartanak.
Napirend: A Népszava.
A gyárak bizalmi férfiait fölkérjük, hogy haladéktalanul jelentsék be az értekezlet pontos idejét és helyét a párttitkárságnak (Budapest, VIII., Conti utca 4. Telefon József 3–28), hogy a központi előadót kijelölhessük.
Elvtársak! E nagy fontosságú értekezleten minden munkásnak ott kell lennie. Mutassuk meg, hogy erősek vagyunk, de még erősebbek akarunk lenni.

Elvtársi üdvözlettel,
A szociáldemokrata párt.

 

Népszava, 1917. szeptember 28.
A Népszaváért. Megindult az agitáció

A munkásság nagy része már tudatára ébredt annak, mit jelent éppen a mai nehéz napokban a munkásság sajtója, a munkásság lapja, a Népszava. Ezt mutatja a Népszava olvasói és előfizetői számának rohamos emelkedése is. De azért még igen sok tennivaló van, még igen sok olyan munkás van, aki csak a szervezetének tagja, de a munkásság napilapját, a Népszavát nem olvassa. Az a nagyarányú agitáció, amely a mai értekezletekkel megindult, bizonyára ezrekkel fogja ismét növelni a Népszava előfizetőinek számát, és lehetővé teszi, hogy az eddiginél is nagyobb erővel és megnövekedett súllyal küzdjön a munkásság érdekeiért. A Népszava írásainak súlyát a bennük rejlő igazságokon kívül az a tömeg adja meg, amely a lap mögött áll, és azért minél nagyobb a lap előfizetőinek és olvasóinak száma, annál nagyobb eredményeket érhet el. A mai értekezleteken sok ezer munkás határozta el, hogy a Népszavát támogatja és tette magáévá az alábbi határozati javaslatot.

Határozati javaslat

Az 1917. szeptember 27-én megtartott értekezlet elhatározza:
Hogy a gyárakban és műhelyekben a Népszava érdekében a legmesszebbmenő agitációt rendszeresíti. Az értekezlet kötelességévé teszi minden elvtársnak, hogy a Népszavára, a mi bátor szavú lapunkra, előfizessen.
Egyúttal elhatározza az értekezlet, hogy minden gyári értekezlet napirendjére a Népszava ügye kitűzendő, amíg csak egyetlen munkás is akad a gyárban, aki nem olvasója a Népszavának és a pártirodalomnak.
Az értekezlet lelkesedéssel fogadja a pártvezetőségnek azt a határozatát, hogy október hó 14–20-ig terjedő időben az egész ország munkásságára kiterjedő Népszava-agitációt szervez. Az értekezlet elvárja, hogy a nagyarányú agitációban minden párt- és szakmai bizalmi férfi és minden öntudatos elvtárs a legnagyobb lelkesedéssel és odaadással fogja kötelességét teljesíteni, hogy a munkások újabb ezreit a pártsajtó, a szocialista irodalom, a szocialista gondolkodás és cselekvés részére megnyerhessük.