Egy hónap alatt, 1918. augusztus 10. és szeptember 11. között három terjedelmes cikket is közölt a Népszava arról, hogy a katonai hatóságok (a Monarchia főparancsnoksága, az Armeeoberkommando, AOK) korlátozza a lap terjesztését a fronton, sőt még a katonai kórházakban is.
Címke: Népszava
Erősítsük meg egyetlen acélos fegyverünket – agitációs hét a Népszaváért
Jó ötlet-e, ha egy újság akkor indít előfizetési kampányt, amikor emelkedik a lap ára? És úgy, hogy azzal „büszkélkedik”, hogy milyen sok fehér, üres hely van a lapban? Ráadásul akkor, amikor a potenciális előfizetőinek jó része szegény?
„Népszavát a katonáknak!”?
Lehet-e terjeszteni a szociáldemokrata Népszavát a fronton tartózkodó katonák között? Hivatalosan nem volt akadálya, a gyakorlatban azonban a politikai és katonai vezetés igyekezett ezt meggátolni.
A Népszava 1915 júliusában külön előfizetési akciót hirdetett
Nemzeti hadszíntér internacionalista szemmel
Bombatölcsérek robbanását, frontkórházak véres valóságát, orosz csizmák lába nyomát vitték el a haditudósítók a hátországi olvasókhoz. Legalábbis azon lapok olvasóihoz, amelyek újságíróit befogadta a Monarchia sajtó-főhadiszállása.
Az esti Népszava
1914. november 23-án jelent meg először a Népszava esti kiadása: néhány oldalas, olcsó lap a legfrissebb hírekkel.
Nem akarunk háborút!
1914. július végén, a hadüzenet (és a cenzúra bevezetése) előtti napokban a Népszava vezércikkei határozottan tiltakoztak a háború ellen, keményen bírálva nemcsak a kormány, hanem az egész akkori parlament és az általuk „polgárinak” nevezett sajtó háborúpártiságát.