Nem látta többé szívesen a főváros az „idegeneket” 1917 őszétől, ezért „kiszorításuk” érdekében belügyminisztériumi rendelet született, amely a hazánkban tartózkodó nem magyar állampolgárok ellenőrzéséről és szabad mozgásuk korlátozásáról szólt. A rendelet lényegében nem írta felül az 1903. évi V. törvénycikket, amely egyrészt előírta, hogy minden Magyarországon megszálló külföldi állampolgárt be kell jelenteni a helyi rendőrkapitányságnak (ez nem a vendég, hanem a szállásadó kötelessége volt), ahogy hosszabb-rövidebb itt-tartózkodásáról is nyilatkoznia kellett. Utóbbi esetben a nem magyar állampolgároknak azt is igazolniuk kellett, hogy van miből élniük. A törvény már a nemkívánatos külföldiek kiutasításáról is rendelkezett: „Az a külföldi, aki magát kellően nem igazolja, a maga és családja fenntartására szolgáló eszközöket ki nem mutatja, vagy akinek az állam területén való tartózkodása az állam érdekeire vagy a közbiztonságra és a közrendre nézve aggályos; az állam területéről a rendőri hatóság által bármikor kiutasítható, esetleg kényszer útján is eltávolítható.”
Márpedig a főváros számára eljött az a pillanat, amikor érvényt akartak szerezni e paragrafusnak – az új rendelet pedig ehhez nyújtott segítséget. A minisztérium hangsúlyozta, hogy sokan „visszaélnek” a magyar állam jóindulatával, és indokolatlanul lebzselnek Budapesten, nem köti oda őket a munkájuk, üzleti tevékenységük. Csak elszívják a budapestiek elől a jó levegőt – pontosabban tovább rontják az amúgy sem fényes élelmiszerellátást és a lakhatási feltételeket.
Szeptember közepére már a Budapesti Rendőrfőkapitányság szervezetén belül is létrehoztak egy külön „idegenügyi” osztályt, amely energikusan neki is kezdett a munkának. A hatékonyság érdekében külön kezelték az újonnan érkezőket, akiknek a törvény értelmében úgyis be kellett jelenteniük érkezésüket. Őket egy héten belül beidézték és kikérdezték. Az adatok szerint mintegy 50000 külföldi élt már huzamosabb ideje a fővárosban. Ez nem volt jelentéktelen szám, az 1910-es népszámláláskor Budapest akkori területén 880 ezer főt írtak össze, vagyis az akkori lakosságszám 5-6 százalékának megfelelő „idegen” tartózkodott itt 1917-ben. Őket több csoportra osztva fésülték át. Elsőként – az egyszerűség kedvéért – a szállodák és panziók lakóit. Rögvest találtak is itt 164 külföldi családot. A legtöbben azonban nem voltak ilyen könnyen elérhetők. A „Budapesten tartózkodó idegenek nagy része magánlakásokban, hónapos lakásokban, sőt éves lakásokban húzódik meg” – fejtette ki Az Est. Megjegyezzük, az erdélyi menekültek nem számítottak idegennek, a sokat emlegetett tömeglakásokban meghúzódó galíciaiak viszont igen. Arra törekedtek, hogy akit csak lehet, hazaküldjenek, feltételezve, hogy „kényelemből” maradtak a nagyvárosi menedékhelyen.
Az, hogy kikről lehetett szó, és kik jelentették a hatóságok szemében az igazi terhet, csak részben jelent meg konkrétan ezekben az írásokban. Kimondva csak az volt, hogy ideje, hogy a galíciai menekültek felkerekedjenek és visszatérjenek Galíciába, ahonnan az orosz hadsereget már kiverték. A többiek – szállodák, panziók, albérletek idegen népe – szövetséges országok állampolgárai lehettek, sőt, jó eséllyel legtöbbjük a Monarchia osztrák feléből érkezhetett. Az ellenséges országok polgárait pedig már a háború elején internálták.
Ugyanakkor ekkoriban a Lajtán túl sem fogadták szívélyesen az idegeneket. Az Est például beszámolt arról, hogy a salzburgi éttermek kétféle árszabást alkalmaznak. A helyieknek 2,40 koronáért szolgálták fel borjúsültet, egy „jöttment” ugyanazért 3,80-at volt kénytelen fizetni. A marhasült ára pedig 3 koronáról 4,80-ra szökött fel számukra. Bár a lap megjegyezte, hogy az „még így is olcsóbb, mint a budapesti szégyenletesen drága, sehol a világon nem létező horribilis árak”. Ezen felül az idegenek kenyérjegyeit sem voltak hajlandóak mindenhol beváltani, vagyis – így Az Est – az osztrák módszer az adminisztratív tiltás helyett „bosszantó eljárásokat” vezetett be az idegenek „kipiszkálása” érdekében.

Felhasznált irodalom:
1903. évi V. tc. Forrás:  https://1000ev.hu/index.php?a=3&param=6873
A budapesti idegenek ellenőrzése = Az Est, 1917. szeptember 11.
Ugron belügyminiszter az alkalmatlan idegenekről = Az Est, 1917. szeptember 7.
A kétféle salzburgi étlap = Az Est, 1917. szeptember 12.

Készítette: Takács Róbert