A korai háborús évek „slágere”, az élelmiszerhiány 1917-re kezdett „veszíteni népszerűségéből”. Persze ezen a téren sem javult a helyzet, csakhogy közben egyre égetőbbé vált az áruhiány egyéb területeken, így pl. a ruhaneműk esetében is. Ezek kapcsán ráadásul a kormány kevésbé hatékonyan lépett fel a beszerzés és elosztás központosítása tekintetében. A Pesti Napló szeptember 26-i híradása nemcsak ezt a helyzetet villantotta fel, hanem az árszabályozás visszásságait is. A tudósítás szerint egy budapesti cipőboltban vizsgálódó rendőrök vették észre, hogy a készletben több, még a háború előtt készült, kiváló minőségű és persze jól eldugott cipő is található. Ezeket persze az eredeti árukon lehetett árusítani, ami az infláció miatt éppenséggel a vevőknek kedvezett. Az árukészletével addig jól sáfárkodó tulajdonos pedig a rendőrök szeme láttára már nem merte elrejteni a cipőket az éppen boltjába betévedő katonatiszt elől. Az olcsó cipőnek persze hamar híre ment – perceken belül tömegek jelentkeztek a lábbelikért.

Felhasznált irodalom:
Olcsó cipő = Pesti Napló, 1917. szeptember 26.

Készítette: Egry Gábor