Különleges eset, ha egy újságíróból politikus lesz – a Magyarország című, a Károlyi-párthoz közel álló lap főszerkesztőjével, Lovászy Mártonnal épp ez történt 1918 őszén, mikor vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezték ki. Kinevezését követően újságcikkben köszönt el addigi olvasóitól,
Tartalom helyett üres hasábokat találtak a Pesti Hírlap olvasói a lap 1918. október 26-i kiadásának negyedik oldalán – köszönhetően a cenzúrának. Ugyanakkor az egyik tudósításban arról írtak, hogy a Budapesti Újságírók Egyesületének cenzúrával foglalkozó bizottsága és a fővárosi szerkesztőségek szakszervezeti vezetői
Egy hónap alatt, 1918. augusztus 10. és szeptember 11. között három terjedelmes cikket is közölt a Népszava arról, hogy a katonai hatóságok (a Monarchia főparancsnoksága, az Armeeoberkommando, AOK) korlátozza a lap terjesztését a fronton, sőt még a katonai kórházakban is.
Két „hír” is megjelent a Világban 1918. szeptember 3-án. Mindkettő a sajtóval foglalkozott, de az egyik közülük valójában nem is igazi hír volt. Az „Olvasóinkhoz” címet viselő írás így kezdődött: „A nagy háború még nem ért véget, a viaskodás most folyik a legrettenetesebb, az idegeket távolból is tépő irgalmatlansággal. De megindult, éled már az új harc, a küzdelem a korhadt világrend romjaira épülő új, egészséges, erős világért, tartós békéért, kultúráért, demokráciáért.
Áremelés előtt mindenkinek a szívét félelem szorítja össze egy nyomtatott újságnál: a főszerkesztőtől a legutolsó slapajig mindenki attól fél, kevesebben veszik majd az újságot, így nemcsak a lapeladási, hanem a hirdetési bevételek is csökkenni fognak. Ám a Népszava 1918. augusztus 31-én, amikor bejelentette az áremelést,
Az Osztrák–Magyar Monarchia seregei 1918. május–júniusban a felbomlás jeleit mutatták. Judenburgtól Pécsig, Rimaszombattól Rumburgig zendülések híre érkezett – volna, ha erről beszámolhatott volna a sajtó. De az „egyszerű” parancsmegtagadások, vonatból tisztekre lövöldözések
Vázsonyi Vilmos alakja rendkívül ellentmondásos, ha visszatekintünk 1917-1918 eseményeire. Ellenzékiként, a polgári demokrata irányzat képviselőjeként került a Tisza István bukása utáni kormányokba, azzal a feladattal, hogy megreformálja a választójogot. Ám a képviselőházban továbbra is Tisza István Munkapártja
