„Az egész világot bejárta a hír, hogy a román trónörökös Odesszában feleségül vette Lambrino Lizit [valójában: Zizit], egy román tábornok leányát. Ma reggel pedig azt jelentik a lapok, hogy a katonai törvények megszegése miatt a román trónörököst felettes hatósága hetvenöt napi szobafogságra ítélte.” Így számolt be Károly trónörökös (a későbbi II. Károly román király)
Elfogadta a román képviselőház a „zsidótörvényt” – írta 1918. augusztus 3-án a Népszava. A XX. században néhány évvel később hozott, többek között jogkorlátozással, vagyonelkobzással járó törvényekkel szemben Romániában 1918 augusztusában a zsidóság egyenjogúsítására hoztak törvényt.
A központi hatalmak és Románia között az előzetes különbékét már 1918 márciusában megkötötték, de a végleges (aztán mégis átmenetinek bizonyuló) békére még májusig várni kellett. Nem voltak azonban türelmesek azok a hadifoglyok, akiket Brassóban dolgoztattak
Izgalmas hírekről számolt be 1918. április 14-én a Világ című lap Budapesten. A szovjet-orosz állammal 1918. március 3-án a központi hatalmak ekkor már megállapodtak a különbékéről Breszt-Litovszkban, így az európai keleti fronton csak Románia maradt
Elképesztően bonyolult volt a helyzet 1918 első hónapjaiban az első világháborús román fronton. A bolsevik hatalomátvétel 1917 végétől teljesen felforgatta az antant keleti arcvonalát: míg a Lenin és Trockij vezette Oroszország különbékéről tárgyalt a központi hatalmakkal, Románia fegyveres és diplomáciai konfliktusba keveredett a bolsevikokkal.
Az első világháború paradigmaváltást hozott a hadviselés történetében abban a tekintetben is, hogy először fenyegette közvetlen életveszély a harcoktól távol alvó civil lakosságot – köszönhetően a Londont 1915-től bombázni kezdő német léghajóknak, a zeppelineknek,
„Magyarországnak a nemzetiségi térképek szerint való fölosztása, ami e román támadás sikere estén kikerülhetetlen volna, egy kicsi és legfontosabb közlekedési útjaitól, bányáitól, erdőitől, városaitól és embereitől megfosztott országot hagyna itt, amelynek életrevalósága és életre való rátermettsége igen-igen kétséges volna.
