Az első világháború paradigmaváltást hozott a hadviselés történetében abban a tekintetben is, hogy először fenyegette közvetlen életveszély a harcoktól távol alvó civil lakosságot – köszönhetően a Londont 1915-től bombázni kezdő német léghajóknak, a zeppelineknek, majd a nemsokára megjelenő bombázó repülőgépeknek. A háború végére már mindennapossá vált Párizsban, hogy a járókelőknek bombatölcséreket kellett kerülgetni. A huszárrohamok nem élték már túl a 19. századot, de a pilóták személyében megjelentek a 20. század huszárai. A Magyarország 1916. szeptember 16-i számában egy „új huszárt”, egy bácskai származású magyar katonát mutatott be, aki a német hadsereg kötelékében vett részt a „kelet Párizsa”, Bukarest bombázásában. Már-már Hadik András legendás huszárcsínyének megismétlőjeként állítják elénk az éjszaka, lesből támadó magyar bombázót, miközben a cikk tobzódik a románellenes sztereotípiákban és a román nép kollektív megbélyegzésében: Bukarest „gonosz indulatú város” és az „oláhok” olyan hazug népségként jelennek meg, akik mindig „csak jelentéktelen károkat ismernek be”. Bár a cikk azt állította, hogy „a bombák nagy pusztításokat okoztak”, amelyet Bukarestben „majd megemlegetnek”, talán nem árulunk el túl nagy meglepetést azzal, hogy nem ez a huszáros akció kényszerítette térdre Romániát.
Felhasznált irodalom:
Repülőgépen Bukarest felett = Magyarország, 1916. szeptember 16.
Készítette: Csunderlik Péter
Magyarország, 1916. szeptember 16.
Repülőgépen Bukarest felett
Egy bácskai származású magyar katona, aki német parancsnoksághoz van beosztva és részt vett a Bukarest ellen intézett egyik légitámadásban, tapasztalataiból a következőket mondta el:
– Szeptember 6-án, holdvilágos éjszaka indultunk el …. – ből. Nem kellett magasan szállnunk, mert elkerültük a városokat és a lakott helyeket. Aránylag rövid idő múlva Bukaresthez közeledtünk. A város középületei sötéten emelkedtek a magasba. Mi feljebb szálltunk, nehogy a gép berregése korán eláruljon bennünket s a védőágyuk eltaláljanak. Sok légitámadásban vettem már részt, de nagyon eltompultnak kellene lennem, ha szívemben nem éreztem volna a bosszú kéjes érzését, amikor e gonosz indulatú városon alkalmam nyílt némileg megbosszulni székely véreim szenvedését. A külső gyárvárosok fölött jártunk, amikor főhadnagyom parancsára az első bombát ledobtam. Eddig még nem vettek észre bennünket. A bomba nyomán füstfelleg szállt fel, amit határozottan láttam. Nyomban utána megszólal egy, majd több ágyú is, gyalogsági fegyverek ropogása is hallatszott, mi nem sokat törődtünk vele. Ez volt ébresztője az árulás városának. A lövöldözéssel mi nem sokat törődtünk, a bombákat pontosan parancs szerint dobtam s a füstfelleg, amit okoztak, folytonosan úszott felénk. Távcsővel tisztán lehetett látni, hogy a bombák nagy pusztításokat okoztak. Mi sértetlenül tértünk vissza s noha az oláhok csak jelentéktelen károkat ismernek be, azt hiszem, Bukarestben megemlegetik ezt a csütörtöki hajnalt.
