1918. április 5-én előbb brit és japán, majd amerikai hadihajók kötöttek ki Vlagyivosztokban, a távol-keleti orosz városban. Katonáik „birtokba vették” a várost, antibolsevista helyi kormányzatot hoztak létre, „majd az 50.000 főt számláló csehszlovák légiókkal együttműködve a transzszibériai vasutat az Urálig ellenőrzésük alá vonták” – írta Galántai József az első világháborúról szóló monográfiájában.
Az első világháború európai hadszínterén a három éve zajló ember- és anyagőrlő csatákban óriási veszteségeket szenvedtek el a szembenálló felek, ezért antantbeli szövetségesei a háború eleje óta hadban álló Japánt 1917 végén próbálták rávenni, hogy küldjön szárazföldi csapatokat az „öreg kontinensre”.
„Sírva áll meg minden üzem, / Még az ég is mintha rína, / Oh jaj, Kína hadat üzen, / Oh jaj, hadat üzent Kína. / Jön ellenünk száz csodával, / Szeges tornyú pagodával, / Kövér bálványok sorával, / Buddha bűvös potrohával.”
A hadifoglyok a nemzetközi egyezmények értelmében jogosultak voltak arra, hogy levelezzenek hozzátartozóikkal. Ezek persze nem kerülhették el a katonai cenzúrát, akár az érkező, akár a foglyok által küldött levelekről volt szó.
A Politikatörténeti Intézetben rendezett első világháborús konferencia nyitóelőadásában Pók Attila a Jay Winter szerkesztette The Cambridge History of First World War című magisztrális munkát ismertetve utalt rá: ritkán szokták felemlegetni, hogy az első világháború legnagyobb nyertese,
Németország a bokszerlázadást lezáró 1901-es pekingi jegyzőkönyvben szerezte meg a Kiaucsou védőövezetet Kínában, a Sárga-tenger partján. A több mint ötszáz km²-es területen Csingtao volt az egyetlen kelet-ázsiai német hadikikötő,
