Az első világháború európai hadszínterén a három éve zajló ember- és anyagőrlő csatákban óriási veszteségeket szenvedtek el a szembenálló felek, ezért antantbeli szövetségesei a háború eleje óta hadban álló Japánt 1917 végén próbálták rávenni, hogy küldjön szárazföldi csapatokat az „öreg kontinensre”. Novemberben már szinte kész ténynek számított, hogy a japánok megjelennek Európa harcmezőin, és a japán haditengerészet a Földközi-tengeren már tavasz óta segédkezett az antant műveleteiben. Amerika is fontosnak tartotta a japán hadsereg megjelenését Európában, ennek fejében kompenzációt is akart adni a japánoknak. Hogy miről lett volna szó, azt inkább csak találgatta a magyar sajtó. Egyes hírek szerint holland, mások szerint francia gyarmatokat kínáltak volna cserébe Japánnak. A francia sajtó szerint Amerika előbb Franciaországot kezdte győzködni, sikertelenül: a japánok ugyanis kompenzáció nélkül nemigen hajlottak arra, hogy vágóhídra küldjék embereiket. Végül a dolog kútba esett, Japán 1918 januárjában közölte, hogy nem vesz részt az európai csatákban.
Az 1917-ben a háborúba belépő amerikaiak nem véletlenül sürgették a japánok bevonását az európai ügyekbe. Ennek hátterét Hindenburg, a német csapatok egyik vezetője világította meg a Budapesti Hírlap 1917. december 2-ai száma szerint. Hindenburg feltette a költői kérdést: „vajon az amerikaiaknak, ha majd nagy hadsereggel fognak rendelkezni, valóban nem lesz-e okosabb dolguk, mint az, hogy nyomban átszállítsák az óceánon át Európába és ezzel tulajdon országukat védelem nélkül hagyják arra az esetre, ha Japánországnak hirtelen kedve kerekedne, hogy Amerikával a régen várt leszámolást megtartsa”? Hindenburgnak ekkor még nem lett igaza, a japánok és az amerikaiak ugyanis már 1917 novemberében egyezséget kötöttek délkelet-ázsiai érdekeltségeik elkülönítéséről, és ehhez többé-kevésbé tartották is magukat. Így az amerikaiak nem rettentek vissza attól, hogy nagy arányban vessék be csapataikat a nyugat-európai fronton, és ezzel 1918-ban végleg az antant javára dőltek el az erőviszonyok az első világháborúban. Japán nem rohanta le sem az amerikai, sem a brit, sem a francia délkelet-ázsiai gyarmatokat 1917–1918-ban. Erre majd jóval később, a második világháborúban került sor – csak ennyiben látta előre Hindenburg a japán terjeszkedési szándékok irányát 1917 végén. Ehhez persze nem kellett jósnak lennie. A feszültség tapintható volt Japán és az USA között ekkoriban: 1917. december 8-án a Budapesti Hírlap ugyanis arról számolt be, hogy Kotaromohizuki, egy japán bizottság előző nap New Yorkba érkezett vezetője arról beszélt, hogy Japán „kész volna közreműködni azon, hogy a Fülöp-szigeteket esetleg semlegesítsék, és a maga részéről kötelezné magát, hogy nem fog erődítéseket létesíteni a Marsall-szigeteken, Formozán, a Karolinákon és más szigetcsoportokon”. (Formoza Tajvan elnevezése, a kisebb szigetek nagy részét pedig Japán Németországtól foglalta el még az első világháború elején.) A Fülöp-szigetek ekkoriban egyértelműen amerikai befolyás alatt állt, tehát a japán küldött kijelentése valóban meglepőnek tekinthető elvileg szövetséges államok között. Ám Kotaromohizuki szerint Japánnak „semmiféle agresszív szándéka nincsen Amerikával szemben”. Azt is hozzátette viszont: azért jöttek New Yorkba, hogy megtudják, mi áll az USA hajóépítő programja és az amerikai birtokban lévő csendes-óceáni szigeteken létesített új, óriási erődítések hátterében.

Felhasznált irodalom:
Francia gyarmatokat ígérnek Japánnak egy milliós hadseregért = Az Est, 1917. szeptember 9.
Az entente Japánnak ígéri a hollandi gyarmatokat = Pesti Napló, 1917. október 18.
A japánok az európai harcszíntéren = Budapesti Hírlap, 1917. november 30.
Hindenburg és Ludendorff a békéről és a hadi helyzetről = Budapesti Hírlap, 1917. december 2.
Japánország a Fülöp-szigetek semlegesítését követeli = Budapesti Hírlap, 1917. december 8.
Japán nem küld csapatokat Európába = Népszava, 1918. január 10.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Népszava, 1918. január 10.
Japán nem küld csapatokat Európába

A Manchester Guardian értesülése szerint Franciaország ismét lépéseket tett japán csapatoknak az európai harcterekre való küldése érdekében. A francia óhajtást elutasították. A japán válaszról többek között ezt írja a lap: Nem az a magában véve okos döntés szomorít el bennünket, hogy a japánok nem küldenek hadsereget Európába, hanem ennek a megokolása, mivel nem nagy barátság nyilvánul meg benne a kétségbeejtően súlyos helyzetben levő szövetségesekkel szemben. Nem állítjuk, hogy ez az állásfoglalás a japán kormány szellemének a visszatükröződése, de kétségtelenül Japánország jelentékeny és befolyásos részének közvéleményét fejezi ki.