Németország a bokszerlázadást lezáró 1901-es pekingi jegyzőkönyvben szerezte meg a Kiaucsou védőövezetet Kínában, a Sárga-tenger partján. A több mint ötszáz km²-es területen Csingtao volt az egyetlen kelet-ázsiai német hadikikötő, melyet 1903–1911 között megerődítettek. Az itt állomásozó cirkálóraj 1914. augusztus 23-án elhagyta Csingtaót, a kikötőben már csak a régi, nyílt tengeri harcra alkalmatlan hajók maradtak: 7 torpedónaszád, 3 folyami ágyúnaszád és 1 aknarakó. Köztük volt a Kaiserin Elisabeth cirkáló is, amely lassúsága miatt nem csatlakozhatott gr. Maximilian von Spee altábornagy német cirkálórajához, így az öbölben rekedt, mikor azt a japánok augusztus 27-én blokád alá vették. Csingtao ostroma november 7-én az erőd kapitulációjával ért véget, a Kaiserin Elisabeth-et november 2-án saját legénysége süllyesztette el. Az eseményekről a Pesti Hírlap naponta beszámolt, az őrséget nemes egyszerűséggel a „csingtaui hősök” néven emlegették. Csingtao életben maradt őrsége (kb. 7300 fő) japán hadifogságba került, ahonnan a magyar hadifoglyok csak 1919–1920 során érkeztek haza Magyarországra. Sokan azonban nem tértek vissza, hanem Japánban telepedtek le és ott kezdtek új életet.

Készítette: Kaba Eszter

Korai hír Csingtau elpusztításáról = Pesti Hírlap, 1914. november 3.
Japán jelentés Csingtau bombázásáról = Pesti Hírlap, 1914. november 5.
Csingtau előtt pusztulnak a japánok = Pesti Hírlap, 1914. november 5.
Csingtau bombázása = Pesti Hírlap, 1914. november 7.
A Kaiserin Elisabeth elpusztította magát = Pesti Hírlap, 1914. november 7.
Csingtau védőinek hősi küzdelme = Pesti Hírlap, 1914. november 8.
Csingtau eleste után = Pesti Hírlap, 1914. november 9.
Csingtau eleste után = Pesti Hírlap, 1914. november 10.
Vilmos császár Csingtau elestéről = Pesti Hírlap, 1914. november 10.

A Kaiserin Elisabeth elpusztította magát = Pesti Hírlap, 1914. november 7.

A Reuter-ügynökség értesülése szerint egy tokiói jelentés arról számol be, hogy azt hiszik, a Kaiserin Elisabeth nevű cirkáló a csingtaui kikötőben a levegőbe röpítette önmagát. Az úszórév is megsemmisült. A bombázás tovább folyik. A Kaiserin Elisabeth 1890-ben épült, 4000 tonnás és 19 csomós volt, tüzérsége pedig 8 darab 15 és 16 darab 4.7 ágyúból állott. A hajó három torpedó-kilövőcsővel volt felszerelve, fedélzetét 56, nehéz tüzérségét pedig 90 milliméter vastag páncél védte. Legénysége 424 főből állott.

Csingtau védőinek hősi küzdelme = Pesti Hírlap, 1914. november 8.

Az egész világ tekintete most a messze Kelet felé fordul. Maroknyi német és osztrák-magyar hős védi ott Csingtaut, a németek kínai kikötőjét. Vállvetve küzd ott a német és osztrák-magyar tengerész, a német és osztrák-magyar önkéntes. Közel három hónapja tartja a maroknyi helyőrség, támogatva a német és osztrák-magyar hadihajók tüzérségétől és legénységétől, a kereszténység és kultúrának ezt a várát, száz- és százezer főnyi japán sereg és a velük egyesült s a bigottságig vallásos angol csapatok ellen. 3125 főből állott a háború kitörésekor körülbelül Kiaucsau (Csingtau) helyőrsége és körülbelül kétezer főre tehető a Kínában élő német és osztrák-magyar védkötelesek és önkéntesek száma és 1178 főből áll a kikötőbe szorult hadihajók legénysége (Iltis 126, Jaguár 126, Tiger 126, Luchs 126, Otter 47, Vaterland 47, Tsingtau 47, Taku 49, S 90-60, Kaiserin Elisabeth 424) – úgy, hogy mindössze 6-7 ezer ember küzd a százezrekre rúgó japán-angol hadsereg és az egyesült japán-angol flotta ellen. Kiaucsau legnagyobb részt csak földhányásokból épült erődítményeit páncélerődök és tornyok nem védik, a legeslegnagyobb kaliberű ágyúk is hiányoznak onnan és mindennek dacára már közel három hónapja dacol az erőd minden ellenséges rohammal. Véres fővel vert a helyőrség eddig minden rohamot vissza, ezer és ezer ellenséges katona esett el már ezekben a rohamokban. A hajók és az erődök tüzérsége borzalmasan pusztít az ostromlók soraiban, számos japán és angol hadihajó hagyta el már nehéz sérüléssel a harcvonalat. Több közülük pedig a német aknák és torpedóknak esett áldozatul. Mindennek dacára nem lehet kétség az iránt, hogy az erőd végeredményben mégis csak japán kézbe fog kerülni, ára azonban óriási lesz és Csingtau ostromáról véres betűkkel fog majd a japán hadvezetőség megemlékezni, a mi történelmünkben pedig a vár védelme mint halhatatlan és dicsőséges ténye a német és osztrák-magyar hadseregnek fog szerepelni. Sohasem küzdött talán még oly nehéz körülmények között várőrség az ostromlók ellen, mint a kiaucsaui, melynek parancsnoka rövid pár szóval jelezte legfőbb hadurának és az egész világnak, hogy a várat utolsó leheletig tartja és a helyőrség kötelességét a végsőkig fogja teljesíteni.

Hiszen mást nem is várhattunk ezektől a hősöktől. A német és osztrák-magyar katona és tengerész már régen a legeslegjobb hírnévnek örvend a Keleten. Ezt a hírnevet a boxerháború idejében és a pekingi ostrom alatt szerezték. Az, hogy Peking követségi negyede az összes európaiakkal – közöttük a legtöbb angol volt – a vad kínai hordák kezei közé nem került, a német és osztrák-magyar tengerészkülönítménynek köszönhető. Ahol a legnagyobb veszedelem volt, ahol a gőgös angol, az enervált francia már csüggedt, oda mindig őket vezényelték, ott mindig ők állították vissza rettenthetetlen bátorságukkal az egyensúlyt. Két hősünk esett el nekünk ezekben a harcokban: Thomann fregattkapitány és Papp tengerészkadét. A Tiencsinből Peking felszabadítására siető kombinált hadoszlopnak ötödrésze a német és osztrák-magyar hadihajók különítményéből állott. A németgyűlölő Seymour angol tengernagy, aki a hadoszlopot vezette, hagyományosan németellenes érzelmű volt; gyűlölt ez a gőgös angol minden németet, de azért, mikor dédelgetett angoljait és franciáit a kínaiak már visszaszorították, mikor az egész expedíciót már a megsemmisítés veszélye fenyegette, akkor a lenézett németeket és osztrák-magyarokat küldte harcvonalba, ahol azután ezek szuronyszegezve taposták le maguk előtt a kínaiakat. A takui erődöknél folyt ütközetben szintén a németek álltak az első sorban és csak a német Iltis ágyúnaszád iszonyatos ágyútüze tette lehetővé az erődök megrohanását. Később is igen sokszor kitüntették még magukat tengerészeink a távoli Keleten és nem egyszer mentették meg hol egyedül, hol német tengerészekkel együttesen egyes európai telepek lakosságát a lázadó kínaiak elől. Ezer és ezer angol és francia férfi, nő és gyermek szabadult meg ilyképpen a legborzalmasabb kínzás és mészárlás alól. Mindezt azonban elfelejtette a perfid Anglia, mely szövetkezve a pogány japánokkal, most ötvenszeres túlerővel ostromolja a kultúra és a kereszténység legerősebb védbástyáját, és megmutatja most a kínaiaknak, példát adva ennek a négyszázmillió főnyi népnek, hogy hogy gyilkolja ott a pogánnyal szövetkezett angol keresztény védőket és hogy lehet sokszoros túlerővel letörni még a leglegendásabb hősiességű ellenállást is.

Az egész világ csodálattal kíséri szemmel a csingtauiak gigászi küzdelmét, melyhez hasonlót a világtörténelem még alig jegyzett fel és ha megjön majd a romokba lőtt és már csak sebesültektől és megcsonkítottaktól védett erőd elestének híre, akkor minden nemesen gondolkodó, legyen az ellenség vagy barát, csak azt mondhatja, hogy a hősies német és osztrák-magyar védők az utolsó csepp vérig védelmezték a reájuk bízott várost. A németek és mi pedig büszkék lehetünk, hogy ily hős vitézeket nevezhetünk magunkénak.

Bignio Gyula
tengerészkapitány