Pesti Hírlap, 1914
Pesti Hírlap, 1914

Szibériai japán-csehszlovák katonai együttműködés 1918-ban

1918. április 5-én előbb brit és japán, majd amerikai hadihajók kötöttek ki Vlagyivosztokban, a távol-keleti orosz városban. Katonáik „birtokba vették” a várost, antibolsevista helyi kormányzatot hoztak létre, „majd az 50.000 főt számláló csehszlovák légiókkal együttműködve a transzszibériai vasutat az Urálig ellenőrzésük alá vonták” – írta Galántai József az első világháborúról szóló monográfiájában. A közreműködő csehszlovák légiókat korábban egész más céllal hozta létre a szovjet kormány: A csehszlovák légiók szervezése az oroszországi hadifoglyokból még 1917 tavaszán megkezdődött, akkor azzal a céllal, hogy az orosz fronton bevetik őket. Oroszország különbékéje után a szovjet kormány engedélyezte a transzszibériai vasúton, illetve Vlagyivosztokon keresztül való távozásukat.”
A japán csapatok megjelenése a partszakaszon bőven adott okot a találgatásra. A Pesti Hírlap szerint a „szovjet csapatok ellenállásra kaptak parancsot”. A japán csapatok partraszállása miatt ugyanis a szovjet kormány, azaz a Népbiztosok Tanácsa „megtette a maga politikai lépéseit, egyidejűleg pedig Szibériában utasítást adott minden szovjetnek, hogy az orosz terület ellen irányuló támadással szemben fejtsenek ki ellenállást”. A japán diplomáciai képviselet mindeközben csak annyit közölt, hogy a „vlagyivosztoki partraszállás csak helyi incidens, amelyet rövid időn belül elintéznek”. A japán csapatokat Kato tengernagy irányította. A katonai parancsnok a lakossághoz intézett kiáltványában közölte, hogy azért szálltak partra, hogy a rendet helyreállítsák. Közben a Pesti Hírlap beszámolt arról is, hogy angol csapatokat szintén partra tettek Vlagyivosztokban.
Galántai szerint a vlagyivosztoki brit-japán akció kapcsolódott a hasonló murmanszki, arhangelszki és a Kaszpi-tó környéki (kaukázusi és turkesztáni) angol akciókhoz, amelyek egyrészt blokád alá vonták Szovjet-Oroszországot (a kikötőket nézve ez szinte teljes körű blokád volt), másrészt – inkább csak formálisan – a németek és a központi hatalmak terjeszkedését voltak hivatottak megakadályozni. Ennek a Kaukázusban még volt is némi alapja, de Vlagyivosztok megszállásakor ez elég átlátszó érv volt.
Galántai ennek kapcsán azt írja egy első világháborút tárgyaló hivatalos angol kiadványra hivatkozva: „Az Oroszország és a szövetségesek közti szituáció kissé komplikált volt. A szövetségesek nem ismerték el a bolsevik kormányt, és az ellenforradalomra számítottak. Másrészt azonban nem voltak formális háborúban Oroszországgal, sőt magukkal a bolsevikokkal sem, és a bolsevik Oroszország sem volt szövetségben a központi hatalmakkal.”
Galántai szerint a kikötők megszállása a katonai intervenció további kibontakozásához volt fontos, annak utánpótlási bázisait jelentették.

Felhasznált irodalom:
A szovjet csapatok ellenállásra kaptak parancsot = Pesti Hírlap, 1918. április 9.
Japán indokolás = Pesti Hírlap, 1918. április 9.
Kato tengernagy manifesztuma = Pesti Hírlap, 1918. április 9.
Vlagyivosztokban angol csapatok is partra szálltak = Pesti Hírlap, 1918. április 9.
Galántai József: Az első világháború. Budapest, 1980.

Készítette: Szegő Iván Miklós

 

Pesti Hírlap, 1918. április 9.
A szovjet csapatok ellenállásra kaptak parancsot

A japán csapatoknak Vlagyivosztokban történt partra szállítása ügyében félhivatalosan jelentik, hogy a népbiztosok tanácsa megtelte a maga politikai lépéseit, egyidejűleg pedig Szibériában utasítást adott minden szovjetnek, hogy az orosz terület ellen irányuló támadással szemben fejtsenek ki ellenállást.