Az első világháborút lezáró békeszerződést 1920. június 4-én írták alá Magyarország képviselői a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban. Az esemény megítélése – ha egyáltalán engedték megítélni – koronként és politikai rendszerenként hektikusan változott itthon.
Az I. világháborús katasztrófa mind az 1919 után kiépülő ellenforradalmi berendezkedés, mind az 1945 után a hatalmat fokozatosan megszerző Magyar Kommunista Párt (MKP) legitimációjában fontos szerepet játszott.
Áttekintésünk második részét az első világháború alatti vallásos felbuzdulás ismertetésével zártuk, amellyel együtt – különös ellenmondásként – csökkent a pápa presztízse. Ennek oka az volt, hogy XV. Benedek pápa (1914–1922) semlegességre igyekezett törekedni, ami azonban
A címben idézett módon fakadt ki a német történészek doyenje, az első világháborús veterán, Gerhard Ritter, amikor Fritz Fischer ismertette a Németország első világháborús felelősségét hangsúlyozó,
Ferenc József császár 1854-ben kötött házasságot a legendásan szép bajor Wittelsbach Erzsébettel, vagyis a minden nagymama és a magyarok által különösen kedvelt Sisivel. Bemutatást nem igényel a királyné, hiszen mindenki látta már a minden karácsonykor levetített életrajzi filmet, az 1955-ös Sissit
Ferenc József felesége, Erzsébet valóságos kultusznak örvendett Magyarországon. A királyné halála után azonban az uralkodó még 16 évig élt, a magyarok pedig egy halott emlékét ápolták lelkesen. Károly megkoronázása viszont azt is jelentette, hogy a nemzenek végre ismét élő királynéja van,
A két évig sem uralkodó IV. Károlyt „szerencsétlen Habsburgként” őrizte meg az emlékezet, hiszen rövid uralma a világháborús vereséggel és a birodalom szétesésével fejeződött be. A végeredmény ismerete az emlékezés pszichológiai sajátosságainak megfelelően
