Mint azt korábban már láthattuk, voltak olyan emberek is, akiket a háború nem zökkentett ki a megszokott kerékvágásból. Ahogy a rendőrkapitány kisstílű csaló fia és tetemes örökségét az élet élvezetére költő felesége is ragaszkodtak jól bevált életmódjukhoz, úgy a hazafias lelkesedés újságokban is megénekelt példáit szolgáltató arisztokrácia tagjai között is akadt, aki ragaszkodott „békebeli” szokásaihoz.
Batthány László gróf (1870–1931, 1915-től a családi hitbizományt birtokló Batthány-Strattmann László herceg) noha a Radetzky-huszárezred tartalékos hadnagya volt, nem jelentkezett csapatszolgálatra. De nem kérte felvételét a katonaorvosok sorába sem, holott diplomás orvosként köpcsényi (ma Kittsee, Ausztria) birtokán nem csak kórházat tartott fenn, hanem maga is gyógyítással töltötte az idejét. Egyedül azzal segítette a háborús erőfeszítést, legalábbis közvetlenül, hogy átvette a bevonuló köpcsényi körzeti orvos praxisát.
Batthány László a család grófi ágába született, de privilegizált életkörülményei dacára meglehetősen zaklatott gyerekkora volt. Apja katolikus hitről áttért az evangélikusra, csakhogy elválhasson és 1879-ben új házasságot köthessen. Gyermekei édesanyjuk, Batthány Ludovika felügyelete alatt maradtak, de Laci (a gimnáziumban tanárai is csak így hívták) anyja korai halála (1882) után ismét apja felügyelete alá került. Ő is meghalt azonban 1897-ben, még azelőtt, hogy a fia befejezte volna egyetemi tanulmányait. Batthány László a jezsuitáknál kezdte középiskoláit, a Bécs melletti Kalksburgban, és az első két évben meglehetősen gyenge tanulónak számított. A fordulópontot elsőáldozása és az azt megelőző, hitben erősítő oktatás hozta, ettől kezdve nem csak odaadó vallásosságával, hanem kiváló tanulmányi eredményeivel is kitűnt. A családi megrázkódtatások miatt azonban a középiskolát előbb Kalocsán folytatta, majd Ungváron érettségizett le. Ezt követően a mosonmagyaróvári mezőgazdasági akadémiát látogatta, hogy birtokait szakszerűen tudja igazgatni, majd a bécsi egyetemen filozófiát, kémiát és csillagászatot tanult. Közben műszerész és elektroműszerész képzést is kapott, és az elsők között tett járművezetői vizsgát. Végül apja betegségétől ösztönözve 1896-ban beiratkozott az orvoskarra, ahol általános és szemészorvosi képzettséget szerzett.
1902-ben alapította meg a kiválóan felszerelt köpcsényi kórházat, ahol ő maga is aktívan gyógyított. Elsősorban szemészeti beavatkozásokat végzett, ezen a területen kiváló műtőorvosnak számított, aki több ezer műtétet végzett el pályafutása során. A huszadik század elején egyes szembetegségek népbetegségnek számítottak, különösen a vaksághoz vezető egyiptomi szemgyulladás (trachoma), amely a kezelés hiánya miatt ezrével szedte áldozatait. Batthyány Lászlót pedig éppen az ilyen népbetegségek leküzdése érdekelte.
A századfordulón az orvoslás amúgy is szorosan összefonódott a szociális problémák megoldásával. Bár a legtöbb népbetegségre még nem volt gyógymód, vagy ha volt is, még nem terjedt el, azt általában belátták az orvosok, hogy ezek megjelenése és terjedése szorosan összefügg a szegénységgel, a nyomorral és a rossz higiéniával. Ezek leküzdése viszont komoly közösségi erőfeszítést is igényelt. Amíg azonban az állam nem lépett fel hatékonyan, addig elsősorban jótékonysági szervezetek és társadalmi egyesületek próbáltak javítani a helyzeten. Batthány László számára a katolikus vallás éppen ezt, a rászorulók és szegények megsegítését parancsolta, amit csak megerősített az egyháznak a 19. század utolsó évtizedében bekövetkezett szociális fordulata. Nem véletlen, hogy az ekkor megjelenő politikai katolicizmus is fellépett a szociális kérdések katolikus és antimarxista megoldásának igényével.
Batthyány katolicizmusa tehát nemcsak példás családi életében mutatkozott meg, hanem közösségi aktivitásban is. Ami ezt különlegessé teszi, az a rendszeresség és a személyes, hivatásszerű szerepvállalás, amely messze túlmegy a hagyományos arisztokrata mecenatúrán és jótékonykodáson. Saját vagyonából működtette a kórházat, majd amikor megörökölte a hercegi hitbizományt, Körmenden is alapított egyet. (Az ottani birtokán kísérletet tett a parasztoknak előnyös bérleti rendszer bevezetésére is, jelezve, hogy a szegénység felszámolása érdekében a katolikus szociális tanítás gyakorlatba ültetése is érdekelte.) Lényegében haláláig gyógyított, a lehetséges tudományos karrier helyett (az MTA 1917-ben így is tiszteleti taggá választotta, de ez inkább a személyiségnek és a hercegi méltóságnak szólt) a gyakorló orvoslást folytatta. 2003-ban boldoggá avatták. Soha nem kellett a lövészárkokig zarándokolnia azért, hogy lássa a nyomort.
Felhasznált irodalom:
Kapronczay Károly: Batthyány-Strattmann László (1870–1931) = Valóság, 2003/8.
Georg Gatscher-Riedl: Magnat, Mediziner und Menschenfreund. Der Augenarzt Dr. Ladislaus Fürst Batthány-Strattmann (1870–1931) = Burgenländer Heimatblätter, 65. 2003/1. 36–52.
Készítette: Egry Gábor
