A háború a francia alkoholfogyasztók számára is sok megpróbáltatással járt – derült ki Az Est egyik 1916. márciusi cikkéből. A beszámoló szerint bekövetkezett a konyakos kávé elrigójancsisodása, vagyis a Párizsban kedvelt kávéházi italt egy élő személyről nevezték el: Joseph Simon Gallieniről. Miután elrendelték, hogy délelőtt tilos alkoholt felszolgálni, a rumos vagy konyakos kávét egyszerűen gallieniként kérték ki: a híradásból világos, hogy nem sokkal volt hatékonyabb ez a reggeli józanságot követelő intézkedés Párizsban, mint a mulatók éjszakai bezáratása Budapesten.
Ám ki is volt a jeles névadó? Joseph Simon Gallieni 1915. október 29. óta Franciaország hadügyminisztere volt Aristide Briand kormányában. Akárcsak a meghurcolt Alfred Dreyfus, Gallieni is nyugdíjas éveit élvezhette volna 1916-ban, ha nem tör ki a háború, hiszen 1914 februárjában, 65 évesen vonult vissza az 5. hadsereg éléről. Pár évvel korábban komolyan felmerült a neve a vezérkari főnök kinevezésekor, ám végül a választás a nála fiatalabb Joseph Joffre-ra esett. Az ellene szóló döntésben szerepet játszott az is, hogy katonai karrierjének első három évtizedében az afrikai gyarmatokon szolgált, amely kora mellett komoly hátrányt jelentett.
1914-ben azzal a Joffre-ral kellett együttműködnie Párizs katonai kormányzójaként, aki egykori beosztottja volt, és akivel nem volt a legfelhőtlenebb a viszonya. Joffre kezdetben a Párizs védelméhez kért három hadtestet sem bocsátotta rendelkezésére. A francia kormány Bordeaux-ba távozott, Gallienit pedig a végsőkig való ellenállásra utasították, amely egyet jelentett azzal, hogy akár Párizs hídjait, sőt, magát az Eiffel tornyot is feláldozhatták volna a város védelme érdekében. Ám sikerült megállítani a német előretörést. Ekkor történt, hogy a katonák egy részét a párizsi taxik szállították a frontra – igaz, nem ez fordította meg a harcok menetét.
A megnövekedett tekintélyű hadvezért sokan már 1915-ben Joffre helyére követelték, ám Joffre-t csak 1916 decemberében, Bukarest eleste után váltották le. Kettejük között azonban már 1916 tavaszán elmérgesedett a viszony, miután Gallieni Joffre felelősségét emelte ki a verduni csata kezdetén. A konfliktus a súlyosan beteg – prosztatarákos – Gallieni (örökre szóló) visszavonulásával végződött, aki pár héttel később, 1916 májusában elhunyt.

Felhasznált irodalom:
Kérek egy csésze Gallienit! = Az Est, 1915. március 22.

Készítette: Takács Róbert