A különböző legendák megjelenése és a tömegsajtón keresztül történő széles körű elterjedése különösen jellemző volt a háborús időszakra. Az ellenség kegyetlenségének bemutatása pedig része volt minkét oldal háborús propagandájának. Egy ilyen híresztelést közölt és egyben cáfolt – egy német békepárti újságban megjelent, semleges szemlélő beszámolója alapján – a Népszava novemberi cikke. Az eredetileg egy ausztriai lapban megjelent rémhír szerint az angolok lelketlenségének jó példája, hogy London az esti órákban szinte teljesen sötét, csak a fogolytábor van kivilágítva, az így félrevezetett támadó német Zeppelin léghajók éppen ezért pont a német hadifoglyokat bombázzák le.
Az újságcikk ugyan nem említette, de London német bombázása az egyik fontos állomása volt a totálissá váló háborúnak, ahol már nem tettek különbséget az ellenség fronton harcoló katonái és hátországának civil lakossága között. Az ilyen, harctértől messze történő csapás célja az ellenség lelki megtörése volt, azaz már a pszichológiai hadviselést jelentette. Ugyanakkor közvetve visszahatott a támadó saját hátországára: miután a Zeppelinek alkatrészeit erős és rugalmas marhabélből készítették és már egy léghajó gyártásához is igen sok állatra volt szükség, így Németországban hiánycikké vált a marhabél és korlátozni kellett a virsli készítést.

Készítette: Ignácz Károly

Legendák keletkezése. A londoni fogolytáborok = Népszava, 1914. november 20.

 

Népszava, 1914. november 20.

Legendák keletkezése. A londoni fogolytáborok

 Az osztrák kormány az Ausztria területén élő angol alattvalókkal szemben szigorú rendszabályokat léptetett életbe. Nevezetesen elrendelte, hogy este nyolc órától reggel hat óráig terjedő időben nem hagyhatják el lakásukat s hogy egyáltalán nem látogathatnak nyilvános helyiségeket. Ezt az intézkedést azzal okolják meg, hogy az osztrák-magyar alattvalókkal Angliában embertelenül bánnak s kijelenti az osztrák kormány, hogy ezek a rendelkezések csak addig maradnak érvényben, amíg Angliában is meg nem javul az ott internált osztrákok sorsa.

Miután az osztrák-magyar monarchiában aránylag igen kevés angol ember él s ezeknek legnagyobb része nevelőnőkből és nyelvmesterekből áll, a kormány rendelkezése természetszerűleg elsősorban ezek ellen irányul. Sokan lehetnek azon a véleményen, hogy az itt rekedt angol nevelőnők és nyelvmesterek aligha felelősek Sir Edward Grey politikájáért. De hát most háború van és ilyenkor a méltányosság szava nem nagyon érvényesül a világban. Ha a kormányok szükségesnek látják az ilyen rendelkezéseket, és ha van némi remény arra, hogy ezek a rendelkezések megjavítják az Angliában internáltak sorsát: akkor bele kell nyugodnunk abba, hogy a háború ilyen kegyetlenkedésekkel is jár.

Ezt az Ausztriában életbe léptetett rendelkezést a „Neue Freie Presse” csütörtöki száma fölhasználja arra, hogy megismertesse olvasóival az angolok kegyetlenkedéseit. Írja többek között a következőket: „A lelketlen kegyetlenségnek példaképe lehetne az a hír, hogy mialatt London az esti órákban teljesen sötét, addig az Olimpia cirkuszbeli fogolytábor ki van világítva, azért, hogy az esetleg London fölött megjelenő német röpülőgépek vasúti állomásnak vagy más középületnek gondolják az Olimpia cirkuszt és bombáikkal éppen honfitársaikat pusztítsák el.”

Ez a hír bizonyára belekerül a magyar lapokba is és ha igaz volna, valóban fölháborító és gaz eljárás volna az angol kormány részéről. Azonban nem igaz. Ugyanis a „Frankfurter Zeitung” néhány számában egy luxemburgi írónak, Norbert Jacques-nak Londonról írott rendkívül érdekes cikksorozatát olvashatni. Az író mint semleges állam tagja, november 5-től 10-ig Londonban volt és tapasztalatairól beszámol a „Frankfurter Zeitung” cikkeiben. Járt az Olimpia cirkusz előtt is nappal, és utcai vándorlásai közben visszaért e szomorú helyhez este. És cikkében a következőket írja: „Hallottam, hogy éjjel, amikor London a Zeppelinektől való félelmében sötétségbe burkolódzik, csak a német fogolytáborok vannak kivilágítva. Megálltam az Olimpia tejüveges ablakai előtt, amelyeken némi fény szüremlett át. Belül tehát világosság volt, az egész épülettömb azonban éppen úgy, mint minden körülötte, teljesen sötét volt. Tehát nem igaz az, hogy az angolok a londoni német fogolytáborokat éjjel kivilágítják.”

Egy szemtanúnak és méghozzá elfogulatlan szemtanúnak ez a leírása talán megakaszt útjában egy legendát, amely, ha elterjedne, nagyban hozzájárulna a nemzeti gyűlölködés szitásához. De hány ilyen ellenőrizhetetlen hír kering ma a világban, amelyeknek keletkezését nem lehet kinyomozni, amelyeknek cáfolatát a véletlen így nem játssza az emberek kezébe, és amelyek minden harctéri eseménynél inkább járulnak hozzá a nemzeti gyűlölködésnek fölkeltéséhez. Annak a kútmérgezésnek, amely a népek egymáshoz való viszonyát a háború után következő időre is meg akarja fertőzni, rendszerint ilyen mocskos forrása van. Mert a hazugság valóban szennyes forrás.