Az Est

Háziasszonyok szerencsejátéka

Jelenleg is nők játsszák Budapesten, többnyire nem udvarhölgyek, hanem polgárasszonyok, akik a konyhapénzüket szeretnék gyarapítani, egymást megfejik, mint a Zrínyi-beli kozák a vidéket, nemegyszer hamisan keverik a kártyát – hiszen nők – , máskor sírva néznek az elúszott háztartási pénz után…  majd egy selyemharisnyára, egy kalapra valót szeretnének nyerni, játékszert a gyermeknek, tajtékszipkát a férjnek, kis emléket a szeretőnek… kevernek, osztanak, nevetnek, sírnak és perlekednek…megmutatják titkolt természetüket, nagylelkűségüket, fukarságukat, kapzsiságukat, erkölcstelenségüket…” – írta Krúdy Gyula a ramsli nevű kártyajátékról. Krúdy e kis novellájában svájci kártyáknak nevezi a játékhoz használt paklit – ezzel persze nem arra utalt, hogy a kártya őse Svájcban készült volna, hiszen az Schneider József pesti kártyakészítő mester leleménye volt még a reformkor idején (utóbb aztán a bécsi Piatnik jóvoltából terjedt el az 1860-as évektől fogva). A „Svájciak” az alsón és a felsőn [a kártyalapok elnevezése] szereplő alakok voltak, amelyek Friedrich Schiller Tell Vilmos című drámájából kerültek a lapokra, ezért Tell-kártyának is hívták – ma magyar kártya néven ismert.
A játék nem túl bonyolult, színre színt kell rakni vagy aduval ütni, a kulcslapja a piros hetes, a „sánta”, és a játékosoknak meghatározott számú ütést kell elérniük. A ramsli ügye – ami, ahogy Krúdy sorai is alátámasztják, elég elterjedt volt Magyarországon – 1915 decemberében a Kúria elé került, amelynek jogegységi tanácsa úgy határozott, hogy azt szerencsejátéknak minősíti. Indoklása szerint a játék végkimenetelét a játékosok tudatos döntései érdemben nem befolyásolták. Márpedig a vonatkozó jogszabály, az 1878-as Büntetőtörvénykönyvet kiegészítő, kihágásokat szabályozó 1879. évi XL. törvénycikk ezt fogadta el a szerencsejáték definíciójaként. A törvény betűje természetesen nem vonatkozott a délutáni teára meghívott úriasszonyok partijaira, de az olyan magánlakásokon rendezett összejövetelekre vagy nyilvános helyeken, például kávéházakban folyó partikra igen, ahol bárki csatlakozhatott a játékosokhoz. A szerencsejáték által elkövetett kihágást súlyosabb esetben 100 forintos, azaz mivel 1900-től csak a korona számított törvényes fizetőeszköznek, 50 koronás bírsággal is sújthatták.

Felhasznált irodalom:
A ramsli – szerencsejáték = Az Est, 1915. december 17.
Krúdy Gyula: Ramsli.

Készítette: Takács Róbert

A ramsli – szerencsejáték. Az Est, 1915. december 17.
A ramsli – szerencsejáték.
Az Est, 1915. december 17.