Bár a világháború alatt a politikai pártok mellőzték az egymás elleni fellépést, a lemondott, elhunyt vagy összeférhetetlennek nyilvánított képviselők helyének betöltésére természetesen időközi választásokat írtak ki: a megüresedett helyekre a korábbi képviselőt adó párt jelölhetett új képviselőt. 1917 májusában került sor a megüresedett keceli mandátum betöltésre, és amint a Pesti Napló május 22-i száma hírül adta, a Függetlenségi és ’48-as Párt színeiben Meskó Zoltán került az Országgyűlésbe.
Meskó 1917-ben tért vissza az olasz frontról, ahol tisztként szolgált. Bár hivatásos katonaként kezdte a pályáját, korábban kilépett a hadseregből és a gazdamozgalomban tevékenykedett. A parlamentbe is részben ezzel a programmal került, nem véletlenül lett az ellenforradalmi Friedrich-kormányban földművelésügyi államtitkár. Csatlakozott a Nagyatádi-féle kisgazdákhoz is, ám a Horthy-korszak parlamentjének állandó szereplőjeként végül mégis arról lett hírhedt, hogy egyike volt az első magyar nemzetiszocialista pártok alapítóinak.

Felhasznált irodalom:
A dunakeceli választás = Pesti Napló, 1917. május 22.

Készítette: Egry Gábor